Szerelem és szenvedély

Mélypont

Nem akartam látni őt. Fogalmam sincs miért viselkedek így. Most én irányítok, elegem van, hogy úgy élek, ahogy másoknak tetszik.

• Mizu brokkoli? Megint szerencsétlenkedsz? Nehogy elbőgd magad. Chh

• Tudod mit Kacchan? Nem nem fogok most sírni. Ma este nem brokkoli vagyok, ha nem az aki majd megmutassa neked mit tud.

Katsuki felvonta a szemöldökét és biccentett hogy kövessem. Egészen a szobájáig mentem, ahol még sosem jártam, ide csak Kirishimának van belépője. Bezáródik az ajtó.

• Meleg vagy Katsuki, ahogy én is. És ebben nincs szégyen.

Láttam hogy Kacchan mindjárt elrobban a dühtől, de folytattam.

• Tudod mit érzek? Azt, hogy tönkre mentem. Gyerek korom óta más árnyékában élek. És van egy dolog amiben biztos vagyok és az az, hogy nem utállak csak szívemből kívánom bár ne lennél az életem része. Viszont most csak egy dolog miatt vagyok itt.

• Kinyírlak tetű! Azt hiszed, ha nagyobb szád lesz az megoldja az ügyes nyomorék problémáid?

• Itt nem te vagy az aki kérdez, akarod vagy sem? -s ekkor lenéztem a dudorra, ami a nadrágom feszítette.

Amint Katsuki ezt észrevette, azonnal vetkőzni kezdett, ahogy én is. Átengedtem az irányítást az ösztöneimnek. Nem szeretem Kacchant, de van valami benne, ami megőríti a testem, valami aminek nem tudok ellenállni tudatosan sem.

Imádtam ahogy csinálja. Már nem is fájt, önként adtam át magam, és élveztem. Todoroki már kezdett halványodni a fejemben. Nem éreztem bűntudatot.

• Kacchan gyorsabban! Hhh

És akkor mind a ketten összehullotunk. Furcsa érzés, hogy Katsuki mellettem fekszik, és egyből elaludt, ahogy én is.

• Kacchan?

• Gondoltam kidoblak az ablakon amiért itt aludtál velem, de szar helyzetbe kerülnék ha valaki meglátná, hogy egy csupasz brokkoli landolt az ablakom alá. Szedd össze magad. Chh

• Rendben...

Furcsa volt, hogy most semmi bántót nem vágott hozzám Kacchan.
De mostanában már semmi nincs a rendjén.