Szerelem és szenvedély

Rémálom

• Todoroki! Todoroki kérlek! Hallgass meg!

• Midoriya itt vagyok.

• Todoroki kérlek! Szeretlek!

• Izuku, itt vagyok. Nem hagylak el. Ez csak egy rossz álom, ébredj!

• Todoroki! Istenem! -kaptam fel holdkóros fejem, melyre biztos felszáradt 3 deci nyálam.

Úgy magamhoz öleltem Todoroki félmeztelen testét, hogy egy hajszál nem fért volna közénk. Mélyen beszívtam hófehér bőrének édes illatát és ragyogó szemeibe néztem.

• Rosszat álmodtam, sajnálom. Olyan valóságos volt. Amúgy nem tudtam, hogy velem alszol. -egy könnycsepp gördült le arcomon.

• Nos nem is akartam itt ragadni, hiszen nem szabad. De hirtelen elaludtál, én meg szeretem nézni ahogyan alszol. Ki akartam menni egy idő után, de rúgkapálni kezdtél és kipirult arcod fájdalmasan izzadni kezdett. A nevem kiabáltad, így bemásztam melléd és magamhoz öleltelek.

• Szeretlek Todoroki, kérlek ne menj el!- nagyon össze voltam zavarodva, még mindig azt hittem álmodok, de nem ez már a valóság.

• Nem megyek sehová butus. - mosolygott egy halványat.

• Akkor okés, huh.

Nagyon megnyugtató volt az az apró mosoly, hisz olyan ritkán látom. Olyan szerencsés vagyok. Mit kezdenék magammal nélküle?

• De amúgy mondd, mik ezek az álmok?

• Hát, újra és újra álmodom őket, nagyon részletesek és minden ugyanúgy történik, a végén pedig elveszítelek. -nagyon nyomasztó erről beszélni.

• Értem. Nos vagy valamit jelezni akar az álmod, vagy valamit magadba folytassz, vagyis addig nem fogsz nyugodtan aludni amíg el nem intézed amit kell.

• Igazad lehet. -kezdtem pánikolni, de ezt csinálhatom sokáig.

• Na látod. Viszont nekem most mennem kell, nem kellene hogy itt találjanak.

• Bezárhatjuk az ajtót, úgyis mindjárt évvége ilyenkor ez nem olyan vészes. Csak kérlek maradj itt, nem bírom egyedül tölteni az éjszakát.

• Rendben van. De akkor beszéljünk. Van valami, amit el szeretnél mondani?

• Nem titkolózhatok tovább, Todoroki.

Másképp... még a végén valóra válik a rémálmom, akkor meg nem fogok kegyelmezni saját magamnak.