Szerelem és szenvedély

A csíny letudva

Imádtam ahogy hozzám ért, minden porcikám kívánta őt. Átvette az irányítást, nem tudtam ellenállni. Még többet akartam... De ennek véget kell vetnem, választottam. Todoroki az, a szívem választottja. Úgyhogy itt az idő lerendezni ezt Kacchannal majd bevallani mindent.

-felmentem a koleszba-

*Kopp kopp

• Mit akarsz balfék?

• Csak beszélni, ennyi az egész.

• Mondd.

• Nem lehetne, hogy bemegyek? Ezt nem kellene mindenkinek hallania.

• Chh, felőlem...

Még sosem láttam Kacchant ilyen búval béleltnek. Vajon mi vagy ki miatt ilyen szomorú?

• Nos, ahogy látom nem a legjobbkor vagyok itt...de

• Nem, nem, nem... tökéletes az időzítés, úgy is kellett valami lazításképpen.

Kacchan erőteljesen lökdösni kezdett. Próbálltam ellenállni minden erőmmel, de a nadrágom mást mutatott.

• NEM! Kacchan én ezt abba akarom hagyni! Ez egyáltalán nem helyes!

• Visszatért a félszemű balfasz, erre már nem vagyok elég jó, buzzancskám?

• Elég jó vagy Katsuki. De nem nekem. Van aki vágyik rád, viszont te rám pazarlod az időd. Egy ilyen szemét aljas alakra, mint én.

• Jól mondod Deku! Chh

S ekkor egy határozott mozdulattal a falnak szorított és a nadrágomba nyúlt. Amint megéreztem kezének tüzes érintését egyből elgyengült az egész testem. És ebben a váratlan pillanatban valaki betörte az ajtót.

• Todoroki!

Nem szólt semmit, csak látszott rajta a düh, ennek folytán pedig fél teste lángokban állt. Nagyon féltem, hogy mi fog most következni.

• Bakugo Katsuki. Ezt nem fogod túlélni.

És bekövetkezett az, amire nem számítottam. Most mit csináljak??