Az igazság pillanata

116 7 0
                                    

Fogalmam sem volt mit tegyek, de véget akartam vetni ennek az egésznek.

• Todoroki. Haragudtam rád és a saját utamat akartam járni...

• Nem kell a körítés, mondd. Bármi is van, én itt leszek neked.

Megnyugtatott a tudat, hogy bármi történjék, nem hagy el. De ezt még valahogy át fogja gondolni.

• Todoroki. Te magad mondtad akkor, hogy nem vagyunk együtt. Ezért én lefeküdtem Kacchannal. A baj ott van, hogy ez nem egyszeri alkalom volt, és csúfos szégyen, hogy a testem vágyik rá.

Todoroki arca meg sem változott. Nem mutatott érzelmet, mint ahogy eddig sem, de valahogy megrémisztett ez, hogy ilyen nyugodt.

• Sajnálom amit tettem, szörnyen érzem magam most is. Amióta mi kibékültünk, azóta nem volt vele dolgom. Viszont tudom, hogy ez nem mentség. -kezdtem pityeregni.

Todoroki éppen mondani akart valamit, amikor az ajtó kivágódott és egy kis piros sírva kiabált felénk.

• Te aljas! Kétszintű mocskos! Megbíztam benned! Kitártam neked a lelkem! -Kirishima zokogott az ajtóban.

• Kirishima félreértessz, én nem szeretem Bakugot.

• De kúrtál vele, annak ellenére, hogy tudtad én nem kihasználni akarom mint te, hanem szeretni úgy mint senki más! Utolsó, hazug gyáva vagy! Tönkretettél, tudod!?
Olyan nagyon meg akarlak ölni, hogy az hihetetlen!

És mikor felém indult könnyeit szotyogtatva, Todoroki termett előttem. Megölelte a zokogó Kirishimát és kikísérte a szobából.

Szörnyen érzem magam, hogy hozzam ezt helyre?

Szerelem és szenvedély Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin