Szerelem és szenvedély

Betegség

-4 hónappal később-

Hol vagyok? És ez a sok virág? Talán a mennyországban vagyok! Nem az nem lehet, oda biztos nem válogatnak be... Fura drótok és kábelek lógtak ki belőlem, meglehetősen fogytam is a csontos csuklóm alapján. De miért vagyok itt.

• Áh! Felébredt! Hála az égnek! Értesítenem kell a doktorát, amíg visszaérek, van önnek egy látogatója! Azonnal jövök. -egy kedves hölgy beszélt hozzám, de nem tudtam megjegyezni mit mondott.

• Todorki? -könnyezve jött felém, még sosem láttam sírni. Leült mellém.

• Azt hittem már sosem nézel rám. -szipogott.

• Todoroki, miért sírsz? És miért vagyok itt?

Nagyot sóhajtott és sztorizásba kezdett.

• Nem tudom mire emlékszel. Beszélgettünk, te hívtál négyünket össze, hogy béküljünk ki. Azon az estén elájultál, így behoztunk a korházba. Itt megállapították, hogy van egy daganat a fejedben, de szerencse jó indulatú volt. Viszont olyan kényes helyen, hogy azonnal műteni kellett. A műtét sikerült, de nem volt biztos, hogy simán felépülsz majd. 4 hónapja fekszel itt kómában. Nem mutattál életjelet, és az orvosok le akartak mondani rólad, mivel- és elkezdett zokogni... - mivel katasztrófálisan rosszak voltak az eredményeid, de én nem engedtem meg, hogy lekapcsoljanak a lélegeztetőről. -és csak sírt tovább.

Egyszerűen lefagytam attól, amit most mondott nekem. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni.

• A többiek jól vannak? -kérdeztem, erre mosolygott egyet.

• Elképesztő, hogy ilyen körülmények között is más miatt aggódsz. De igen jól vannak. Katsuki és Kirishima együtt vannak, és boldognak tűnnek. Ők is meglátogattak. Az a liliom csokor tőlük van.

• Örülök. -meg akartam mozdulni, hogy megöleljem Todorkit, de nem volt erőm.

• Ne mozogj! Pihenned kell.

• Eleget feküdtem így is.

• Ez nem olyan egyszerű több hónapnyi eszméletlen állapot után.

• Sajnálom.

• Ne kérj bocsánatot, buta. -és megpuszilta a homlokom.

• Köszönöm, hogy itt vagy.

• Ez természetes, hiszen szeretlek és nem élném túl, ha te nem lennél nekem.

Ekkor megérkezett az orvos anyukámmal együtt. Megvizsgáltak, aztán kihívta a doktor mindkettőjüket, viszont csak anyukám jött vissza.

• Jaj Izuku kisfiam! Annyira boldog vagyok, hogy jól vagy. És hálás vagyok.

• Mit mondtak anya?

• Azt hogy elkezdődött a felépülésed, még pár hónap, és minden olyan lesz mint régen. -zokogott ő is.

• Akkor jó, örülök, hogy látlak anya.

• Mindennap meglátogattalak. Annyira rosszul hatott rám a látványod, de Todoroki sokszor itt is aludt ülve az ágyad mellett, így nem féltem, hogy egyéb bajod esik. Örvendek, hogy jól vagy és ilyen emberek vesznek körül.

• Beszéltél Todorkival?

• Igen beszéltem, és beleegyeztem, hogyha felépülsz nála töltheted a nyarat.

• Akkor...

• Akkor igen, tudok rólatok. És nem kívánok melléd jobb embert. Az elmúlt hónapokban nagyon kitett magáért Shoto.

• Köszönöm anya.

Elképesztően jól esett, hogy elfogadott minket. De a legboldogabb azért vagyok, mert kitartott mellettem és minden helyre jött. Rettentően idegesítő most ami velem van. Tehetetlenül feküdni, de boldognak lenni a legjobb dolog a világon.