Deborah Henderson
09.12
Az a hétvége több szempontból sem úgy sikerült ahogy akartam volna. Kezdjük ott, hogy egész végig feszült voltam. Akárhogy próbáltam nem tudtam kiverni a fejemből azt az üzenetet. Nincs szüksége egy olyan törött emberre, mint te! Vagy talán őt is tönkre akarod tenni? Ezek a szavak keringtek a gondolataimba. Mivan, ha igaza van?
Nem akartam ártani semmilyen formában Carlosnak, de ha a dolog kiderülnek rólam, úgyhogy nem is én mondtam el neki, úgy fogja érezni, hogy elárultam. Viszont én képtelen vagyok ezeket elmondani. Mert hát ki akarna a sötét múltjáról beszélni?
Ha tudom, hogy előre tudom mi történik ezen a hétvégén akkor biztosan, hogy nem megyek el Carlosszal Monzába.
*vissza repülünk az időben*
09.10.
Ma is csak folyamatosan stresszeltem. Nem tudtam mikor fog Carlos dühösen rám nézni és közölni velem, hogy egy hazug kurva vagyok, majd kisétálni az életemből ami most csak miatta van sínen. Már - már paranoiás volt a viselkedésem és rettegtem attól, hogy elveszítem Őt.
Este kaptam még egy üzenetet, de ez nem egyezett meg azzal a telefonszámmal, amit először küldtek nekem.
Ismeretlen telefonszám
Bogaram! Ha nem akarod, hogy az egész világ tudja azt, hogy milyen ember vagy valójában, akkor hétfő reggelig látni akarom a posztot, hogy szakítottál azzal a nyálgéppel! Akár bánthatom is a kis barátodat! Jól gondold meg, hogyan cselekszel!
Kitört belőlem a sírás. Nem tudtam mi tévő legyek. Kaptam egy fenyegető üzenetet megint és ez már sokkal durvább, mint az előző.Carlos félve szaladt oda hozzám. Egy pár másodpercig hagytam, hogy átöleljen, majd ellöktem magamtól és felálltam az ágyról.
-Mi a baj édesem? - kértdezte zavarodottan.
-Szakítani akarok! - hebegtem.
-Micsoda? - kérdezte aggódva.
-Nem ismersz engem Carlos! Csak ezt látod itt. A lányt akinek tökéletes élete van! De ez nem teljesen én vagyok!
-Ne beszélj már butaságokat! - vette tenyerébe az arcomat ami szinte lángolt.
-Nem Carlos! Sok dolgot nem tudsz rólam! Nem tudod, hogy igazából milyen kibaszott rossz ember vagyok! - csattantam fel.
-Ez nem igaz! Te vagy a legjobb ember akit valaha ismertem!
-Egy életre szóló traumát okoztam a kishúgomnak!
-Mi? - nézett rám összehúzott szemöldökkel.
-Egy kicsivel több, mint fél éve történt. Az nap Jackson sokkal mérgesebb volt, mint általában. Próbáltam valahogy megnyugtatni, de nem sikerült. Szerintem akkor vert meg a legjobban. A fejemhez vágta, hogy csak kihasznált és, hogy sosem szeretett. Azonnal haza mentem ez után, mert én viszont szerettem. Csak Tina volt otthon így gond nélkül betudtam rúgni. Eléggé sokat ittam, utána pedig drogot vettem be. Nem emlékszem csak arra, hogy nagyon szarul lettem utána pedig lámpa oltás. Kiderült, hogy Tina talált rám a szobámba feküdve. Szinte már alig éltem. - a végére már elpityeredtem. - Az elvonón töltöttem körülbelül egy hónapot miután anyám közölte velem, hogyha nem megyek el rá, akkor örökre kitagad a családból. Végig csináltam, de így is elkellett otthonról költöznöm, mert anya úgy gondolta, hogy rossz hatással lennék a húgomra, ezért is élek Riley-val. - mondtam könnyes szemekkel. - Ez egymagában is nagy dolog lenne, de ez azért különösen nagyon nagy dolog, mert a szüleim Monaco egyik leggazdagabb családjába tartozik,mint elég sikeres vállakozók.
-Ez mind a múltad Deb! Engem nem érdekel ez az egész! - mondta határozottan.
-Ugye szeretnél családot alapítani majd?
-Igen! És ezt csak veled tudom és akarom elképzelni!
-Nem tudok gyereket szülni.
-Tessék?
-Vagyis inkább csak nagyon kevés az esélye ennek és, ha sikerülne is nagy eséllyel elvetélnék.
-Nem számít! Van rengeteg féle megoldás! Én szeretlek Téged Deborah!
-És az egész egy fogadással kezdődött. - szaladt ki a számon és már is meg bántam.
-Mi?
-Riley-val fogadást kötöttünk. Az volt a tárgya, hogy úgy sem tudok beléd szeretni és elbuktam. Elég durván,mert nem is tudtam, hogy az ember lehet ilyen szerelmes. Aztán jöttél azzal a piszok nagy szíveddel és mikor már jöttél hozzá Monte Carlo-ba azonnal megkedveltelek. De el kell engedjétek, mert sokkal jobban érdemelsz tőlem!
-Nekem Te kellesz! Nem érdekel, hogy mit gondolsz! Nem fogom hagyni csak úgy véget vess ennek!
-Carlos én csak össze foglak téged törni! Még csak családot sem tudsz velem alapítani bassza meg!
-Nem érdekel! Hányszor akarod még hallani?! Nem érdekel a múltad, hogy tudsz-e szülni gyereket vagy nem és még csak az a hülye fogadás sem érdekel! Sőt arról tudtam is....
-Sajnálom Carlos, de nem tehetlek tönkre! - hagytam, hogy könnyek százai folyanak végig az arcomon és a böröndömért nyúltam.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
I don't deserve you |Carlos Sainz|BEFEJEZETT
ФанфикMinden cselekmények/törénések csak az én agyam szüleménye,így nem érdemes a történet és a valóság között párhuzamot húzni! A karakterek egy része a valóéletben is boldogít minket és vannak olyanok akik csak az én elképzelésem alapján születtek meg é...
