I don't deserve you |Carlos Sainz|BEFEJEZETT

Hatodik Fejezet

Deborah Henderson

07.27

-Nem kizárt. Nem utazom Magyarországra. - ellenkeztem.

-A kedvemért. - vágot szomorú kiskutya fejet Carlos.

-Nem! Bárhova máshová szívesen elmegyek, de nem akarok Budapestre menni. 

-Riley segíts meggyőzni! - kérte barátnőm segítségét.

-Bocsi, de most kivételesen nem fogok erőszakoskodni. 

-Figyelj Carlos, esküszöm neked, hogy a következőre kimegyek. Hála az égnek csak augusztus végén lesz.

-Akkor már inkább gyere Madridba.

-Komolyan? Azzal bepótólnom azt, hogy nem megyek a versenyedre, hogy el kell utazzak hozzád? - néztem rá egy amolyan "ezt még te sem gondoltad komolyan" nézéssel.

-Vagy elmehettek mindketten a picsába! - akadt ki Riley. - Hát nem azt beszéltük meg, hogy szingli csajok nyara lesz idén, erre meg összejösztök?! 

-Nem vagyunk együtt szóval ne sipákolj a fülembe. 

-Nem-e? Jajj Carlos majd bepótolom azzal, hogy a következő versenyedre elmegyek. Inkább akkor már gyere hozzám Madridba. - figurázott ki minket. - Komolyan mondom, hogy jobb színésznek kéne lennetek!

-Még tényleg nem vagyunk együtt.

-Mi az, hogy még? - emeltem ijedten a tekintetem a telefon képernyőjére.

-Ahhhh! - síkitotta el magát Riley amitől enyhén megsüketültem. - Most hívod randira vagy két perc múlva, hogy kimenjek a szobából? - tette csípőre a kezét.

-Ments meg Sainz! Nem bírom én már ezt! 

-Akkor gyere Budapestre.

-Hallottad? Menj Budapestre! 

-Azt hittem velem vagy! - vágtam hozzá egy párnát.

-Jó azért remélem tudod, hogy nem kényszerítik rád semmit sem. Ha nem szeretnél jönni akkor nem kell. 

-Még meggondolom, oké? - húztam a számat. Őszintén vannak olyas valakik a múltamból Budapesten akikkel nem akartam találkozni. 

-De miért ódzkodsz ennyire Budapesttől?

-Maradjunk annyiban, hogy van ott van az exe akinek nem való még patkány sem, nemhogy barátnő. - miután elmondta a mondatot Riley egy halálos pillantást vetettem rá jelezve, hogy ezt kurvára nem kellett volna elmondania. Rohadtúl nem akartam, hogy Carlos tudjon bármit is múltamról, és már ezzel az információval is sokat tud. 

-Nem kell félned. Ha eljössz akkor minden másodpercben ott lennék veled. De mondtam, hogy nem fogom erőltetni. 

-Nulla huszonnégyben velem leszel? 

-Ha kell a szoádban is alszok. 

-Remélem tudod, hogy ezt még behajtom rajtad! - vágtam morcos fejet. - Megpróbálok legkésőbb péntekig oda érni. 

-Deborah! Ha nem akarsz akkor ne gyere. Komolyan mondom. Akkor majd a szünetem alatt találkozunk. 

-Mostmár rábeszéltetek szóval mindegy.

-Nem fogok belehalni. Jó talán egy kicsit igen, de túl fogom élni. 

-Döntsd el végre! Most menjek vagy ne? - nevettem.

-Hogy érzed? KIfogod bírni e nélkül. - vágott hülye fejet.

-Esélytelen. - annyira nevettem rajta, hogy majdnem lefordultam az ágyról. - Várj megnézem, hogy mikor tudunk a leghamarabb menni.