I don't deserve you |Carlos Sainz|BEFEJEZETT

Nyolcadik Fejezet

Deborah Henderson

07.29.

Tegnap este volt egy borzasztó álmom. Egyedül sétáltam az utcán. Igazából minden rendben volt. Teljes mértékben boldog voltam és mosolyogva nézelődtem. Aztán valaki elkapta a karom és erősen a csuklómra szorított. Hátra fordultam és Jackson arca került velem szembe. Elkezted rángatni és erőszakosan vonszolt el egy sikártorhoz. Azt mondta nekem, hogy soha többet nem fogok megszabadulni tőle. Tapogatott, majd megpofozott. Azzal fenyegetőzött, hogyha mégegyszer csak rá is nézek Carlosra akkor elteszi a lába alól. Jackson eléggé befolyásos ember rossz arcoknál. Ne úgy képzeljétek el, mint egy maffia vezért. Sokkal inkább, mint egy nyomorultat, aki úszik a pénzben a drog kereskedése miatt. Ha valami nem úgy van ahogy azt ő eltervezte akkor mennek a kis talpnyaló barátai és simán képesek akár megölni valakit. Megpróbáltam ellenállni, de sikertelenül. Sokkal erősebb, mint és legalább egy fejjel magasabb. Igazából tehetetlen voltam. A karomba szúrt egy inyekciós tűt és valamit belém fecskendezett, amitől el is kábultam. Aztán felébredtem. A hátamon folyt a víz, a végtagjaim zsibbadtak, a fülem csengett, szédültem és alig kaptam levegőt. Elkezdtem sírni és teljes sokkban voltam. Carlos erre meg is ébred. Ölelésbe vont és próbált megnyugtatni. Úgy csimpaszkodtam belé, mintha csak az életem múlna rajta. Biztonságott nyújtott, hogy szorosan ölelt magához, közben pedig beszélt hozzám mindenfélét. Gondolom elakarta terelni a gondolataimat és sikerült neki. Laza tizenöt perc alatt már csak épphogy szipogtam párat. Körülbelül egy órán át üllhettünk így. Az ölében ülltem és a fejemet a mellkasának támasztottam, ő pedig az egyik kezével a hátamat simogatta a másikkal pedig a derekamat fogta. Körbe lengte a körülöttem lévő teret az illata. Nem tudom, hogy mi is okozta ezt a kellemes illatot ami áradt belőle, de rohadtul jó volt belélegezni. A semmiből kapott el egy furcsa érzés. Felültem, hogy Carlosszal szemben legyek. Alig láttam belőle valamit is. Hoszúnak tűnő percekig csak bámultukl egymást. Olyan közel kerültem hozzá, hogy igazaból csak mozdul egy aprót és már meg is csókol. Éreztem a leheletét az arcomon. Libabőrős lettem attól, hogy ilyen közel volt hozzám. Már majdhogynem vágytam arra, hogy megcsókoljon. Nem kellett sokáig vágyazoznom erre, mert meg is tette. Gyengéden az ajkaimra tapadt. Én pedig azonnal viszonoztam a dolgot. Közben az arcomat pedig az arcomat fogta. Nem tartott sokáig a pillanat, de úgy éreztem, mintha valami teljesen másik univerzumban léteznék. Az a nyamvadt ismeretlen bizsergés megint átjárta a testemet. A cfsókunk után olyan volt, mintha Carlos elbizonytalanodott volna. Olyan arc kifejezése volt, mint amikor egy sulis fellépésen rosszkor kezded el mondndani a szövegedet. Nem volt benne biztos, hogy ezt most kellett volna neki. Nem fogok hazudni, jobbkor nem is tehette volna meg.

*****

07.30

-Hogy mit csináltál?! - sikított bele a telefonba Riley.

-Csókolóztam Carlosszal tegnap este. - ismételtem el.

-Szóval akkor most együtt vagytok?

-Nem! Nem vagyunk együtt!

-És milyen volt a csók? Jó volt? Volt nyelvezés is? Megfogta a feneked közben vagy sem?! Mindent is tudni akarok!

-Semmi ilyesmi nem volt! Rövid volt és baromi gyengéd, de mégis annyira élvezetes. - áradoztam.

-Még csak a közelében sem volt a hátsódnak?

-Nem, és ez így jó is.

-Szóval tiszta úri ember értem.

-Egyébként, ha nem futottunk volna össze Jacksonnal akkor lehet, hogy még a Duna parton megtörténik.

-Találkoztatok vele?