I don't deserve you |Carlos Sainz|BEFEJEZETT

Tízenharmadik Fejezet

Deborah Henderson

08.19.

Teljesen más hangulatom lett miután Carlosszal beszéltem. Persze mindent elmondtam Flonak aki igazából levágta, hogy én megkedveltem a spanyol pilótát. A fogadásunk még mindig ott illegett a gondolataimban, de valahogy már nem tartottam fontosnak. Gondoljátok, hogy ezek után, hogy meséltem anyáéknak Carlosról. Teljesen elvoltak ragadtatva tőle. Anya örült, hogy Jackson után végre találtam valakit aki mellett boldog lehetek. Lehet, hogy ezt még korai kijelenteni, de igazából tényleg boldognak érzem magam Carlos mellett.

Elképesztő boldogsággal töltött el az, hogy Carlos bevallotta az érzelmeit. Otthon aludhattam így a régen látott szobámba boldogan léptem be és területem el az ágyamon. Lehet egy kis időre sikerült beszunditanom is a nagy kényelmek közepette.

Lefekvés előtt beszélgettünk Carlosszal. Teljesen másképpen hangzott ez a beszélgetésünk. Sokkal jobban hangzott úgy, mintha már évek óta együtt lennénk. Őszintén mondom, hogy nagyon várom már, hogy újra körbe öleljen a citrom mentás illata, és a karjaiba zárjon. Hogy hozzám éjren. Mindig olyan érzésem van olyankor, mintha villámcsapás érne, de azt viszont többször is átélném egymás után. 

08.20.

Szívem szerint már ma reggel elutaztam Carloshoz,de mivel ez holnap úgy is megfog történni így inkább kiélveztem azt, hogy a szüleim kezdik megbocsájtani a korábbi botlásaimat és végre megint a Henderson család része lehetek. Flo és Robert már kora reggel hazamentek így fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Egyébként közölték velem, hogy én bizony a keresztanyja leszek e gyereküknek. Ami igazából azt jelenti, hogyha együtt leszek még Carlosszal akkor ő lesz a keresztapa. Ez majd kilenc hónap múlva erre visszatérünk. 

Egésznap a húgommal játszottam, és amég volt egy kis szünetem közben anyával társalogtam. Ma otthonról dolgozott. Teljesen megértem, mivel én sem tudnék teljes mértékben bízni magamban még, ha anya helyében lennék. 

Mindeközben persze villámcsapás ként érte a tény a tudatomat, hogy Carlosnak közeleg a születésnapja. Őszintén mondom, hogy fogalmam sem volt, hogy mit adhatnék neki igazából. Beszéltem erről Riley-val és közösen sikerült rájönnünk a tökéletes ajándékra. Persze módosítani kellett a dolgot, mivel Carlos nem nagyon hord nyakláncokat. 

Este elmondta, hogy már mennyire várja, hogy végre ott legyek vele. Most biztosan nem fog minket Lando "zaklatni". Igazából, ha őszinte akarok lenni, engem nem zavart Lando jelenléte. Szerintem eléggé vicces figura, viszont most, hogy nem lesz ott teljesen más lesz az a kis idő amit Carlosszal fogok tölteni, mert most teljesen magunk leszünk. Természetes nem félek ettől. Tudom, hogy Carlos nem tenne semmi olyat amibe én nem egyezem bele, csak most először leszünk kettesben a kapcsolatunk  kezdete óta. Remélem, hogy ez a találkozásunk is vitval fog végződni,mert akkor nem tudom mit csinálok! 

08.21

Mivel otthon aludtam ezért anyáék vittek ki a reptérre, reggel hétkor. A másik gép csak este hatkor indult és mivel nekünk holnap Belgiumba kell repülni így ez nem volt opció. Hosszasabb búcsozkodás után felszálltam a gépre, és már abban a pillanatban már azt vártam, hogy mikor száll le a gép. 

Három-négy gyötrelmes repülő út után végre megérkeztem Madridba. Miután megszereztem a bőröndömet, izgatottan néztem körbe. Egyből észrevettem a spanyol pilótát aki széles mosollyal várt.Gyorsabb tempóban haladtam felé, majd mikor oda értem hozzá a nyakába ugrottam. Ő szorosan átölelt és egy kicsit megemelt, majd a hajamba puszilt. Miután letett egy érzéki csókót válltotunk, mintha már vagy ezer éve nem tálálkoztunk volna, nem törődve, hogy ki néz minket és ki nem.

-Hiányoztál! - suttogta az ajkaimra abban a pillanatban amikor elválltunk egymástól. 

-Te is nekem! - vallottam be.

-Menjünk még mielőtt még holnap azzal lesz tele az internet, hogy Carlos Sainz és új barátnője majdnem szexeltek a madridi repülőtéren több száz ember szeme láttára! - kulcsolta össze a kezeinket és kivezetett az ajtón. Amég barakta a bőröndömet a csomagtartóba addig igazából parancsba adta, hogy ülljek be a kocsiba. Amikor beszállt mellém rám mosolygott, majd elindította az a kocsit és elhaygtuk a reptért. Amikor megálltunk az egyik lámpánál, a kezét a combomra tette, persze kérdőn nézett rám, hogy szabad-e neki egyátalán ezt csinálnia, én pedig mosolyogva bólintottam, jelezve, hogy ez teljesen oké. A fejemet az ablaküvegnek támasztva néztem az épületeket amik mellett elhaladtunk. 

Amikor megérkeztünk Carlos egy kicsit rászorított a combomra, majd még mielőtt feleszméltem volna, már nyitotta is nekem az ajtót. Megvártam amég előhalássza a bőröndömet a csomagtartóból majd kézen fogva indultunk a ház bejárati ajtaja felé. 

-Hova vigyem a cuccaidat? - kérdezte.

-Ez milyen kérdés? - néztem rá összeráncolt szemöldökökkel. - Azt egyértelmű, hogy veled akarok aludni. 

-Értettem asszonyom! - mondta majd elindultunk a hálószobába, én meg persze egyből az ágyba dőltem. - Egyébként bocsánat, hogy olyan bunkó voltam veled! - nézett rám megbánóan miután lerakta a szekrény elé bőröndött.

-Gyere ide! - ülltem fel és felényújtottam a kezeimet. Ő azt hitte, hogy ölelésbe akarom vonni, de nekem teljesen más tervem volt. Amikor az ajkaimat az övének nyomtam eléggé meglepődött, de azonnal viszonozta. Az egyszerű csókból gyorsan érzéki, majd követelőző lett. Egy idő után a hátamra fekvésbe "kényszerített". Az egyik lábamat a csípőjéhez emeltem, ő pedig az alkalmon kapva a combomtól a csípőmig végig simított. Hagytam hogy a keze a felsőm alá vándároljon. Azáltál, hogy megfogta az oldalamat feljebb csúszott a pólóm is ami igazából nem zavart különösebben. Elkezdte a mellemet tapogatni és még ez sem zavart annyira. Sőt még azt is hagytam neki, hogy levegye rólam a pólót. 

-Csak szólj rám nyugodtan és nem folytatom tovább! - lehellte az ajkaimra. A szívem egy hatalmasat dobbant. Megálljt parancsol magának és a vágyainak csak azért, mert én még nem érzem biztosnak, hogy akarom-e. Igen, lehet, hogy ez egyébként alap dolognak kéne lennie, de mivel nekem ilyen bánás módban nem nagyon volt részem ezért eléggé jól esett, hogy figyel rám. 

-De ugye nem baj?

-Jesszusom Deb, dehogy baj! - ülltetett fel a fekvő helyzetemből, így ugye az ölében ülltem. 

-Akarom, de nem hiszem, hogy még készen állok rá. - mondtam ki őszintén.

-És ez teljesen rendben van! - simított ki egy hajtincset az arcomból.

-Köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy velem!  

-Ezek alap dolgok! - vont ölelésbe.