I don't deserve you |Carlos Sainz|BEFEJEZETT

Epilógus

Deborah Henderson

2025.11.20.

Az életem a tető pontjára került. Carlosszal összeköltöztünk és együtt éltünk Madridban. Öten éltünk egy házban. Carlos, Én, Pinon, Oli és Lola és nem sokára hatan leszünk. Nem rég derült ki, hogy sikerült teherbe esnem. Sokat vártunk arra, hogy a kisember végre megérkezzen és amikor már feladtuk volna megtörtént. Mostmár úgy érzem, hogy az életem teljes. Van egy remek családom, egy remek férjem ugyanis is tavaly öszzeházasodtunk Olaszországban, egy remek állásom van mivel amikor újra összejöttünk Carlosszal megint magával ragadott a fotózás és azóta már egy eléggé híres sportújságnak adom el a fényképeimet, nagy szerencsémre a legjobban a Forma 1-et szeretik és az alsóbb kategóriáit így azért könnyebb dolgom van és végül, de nem utoljára elindítottam egy csoport terapítát azoknak az embereknek a számára akik olyan problémákkal küzdenek, mint én küzdöttem. 

Mindenem megvan amit csak kívántam egész életemben és nem is akarok többet. Boldog vagyok a jelenlegi életemben és elégedett is vagyok vele és ebben nagy szerepett játszott Carlos is. Együtt építettük fel ezt az egészet, közösen. 

Most pedig nagy mosollyal várom Őt, hogy megölelhessem és gratulálni tudjak neki, mert valóra váltotta az álmát, és világbajnok lett belőle. Iszonyatosan büszke vagyok rá, mert keményen megdolgozott azért, hogy most itt áljon és beírhassa magát a Forma 1 történetébe. 

-Nagyon, nagyon, nagyon büszke vagyok rád Szerelmem! - öleltem át szorosan miközben a büszkeségtől kiszökött pár könnycsepp a szememből.

-Megcsináltam! Megcsináltam! - sírta el magát.

-Megcsináltad! - adtam egy puszit neki.

-Szeretlek! És téged is szeretlek! - adott először nekem, aztán a hasamra egy puszit, majd felment a dobogóra. Nem tudom leírni milyen érzés volt az, hogy oda fent láthattam a dobogón miközben a spanyol és az olasz himnusz szólt és hivatalosan is megkapta a trófeáját. Boldogan fröcskölte a csapattársára és csapatfönőkére a pezsgőt. Öröm volt ránézni, hogy milyen boldog.

-Szia Deborah! Gratulálok nektek! - jött oda Charlotte és megölelt. 

-Köszönjük szépen! - mosolyogtam a lányra.

-Lefogadom, hogy gyönyörű kisgyerek lesz!

-Csak az lehet! - néztem a pocakomra ami már azért árulkodott magáról, hogy nem a hízás miatt olyan nagy.

-Ugye milyen jó érzés így látni őket? - nézett fel a dobogóra. 

-A legjobb! 

-Igen, de szerintem lesz mit ezelé a pillanat elé helyeznie Carlosnak.

-Már az is nagy öröm volt neki, hogy az orvos látott egy kicsi esélyt arra, hogy teherbe essek, de amikor a teszt pozítív lett, meg amikor meglátta a kicsit az ultrahangon azt hittem, hogy felrobban a boldogságtól.

-Ti lesztek a tökéletes család! - nézett rám csillogó szemekkel.

-Azért remélem nem én leszek az egyetlen olyan Forma 1-es feleség aki teherbe esett mostanában. - célozgattam arra, hogy Charlotteknek is elférhet egy gyerek az életben.

-Nem bizony! - mondta nagy mosollyal.

-Micsoda? - döbbentem le. - Te is terhes vagy? - örültem meg.

-Igen! - mondta egy ezer vattos mosollyal.

-Úristen, de örülök ennek Lotte! - öleltem nagyon szorosan magamhoz.

-Minek is? - jelentek a fiúk. 

-Ja csak beszélgettünk, tudjátok csajos dolgok. - mondta Charlotte és ezek szerint Charles még nem tud erről. 

2027.08.18.

Az első olyam nyaralásunk ahol már egy kisgyerekkel vagyunk, mert még tavaly nem mertünk elmenni a mi pici Reyesünkkel. Igen Carlos édesanyjáról kapta a nevét. Reyes Florence Sainz. Gyönyörű kislány. Ahogy Charlotte és Charles babája is egy igazi szép fiú. Találjátok ki, hogy hogy hivják a kicsit! Charles Perceval Leclerc. Bár hiába a Charles lett az első neve mégis mindenki Percie-nek hívja. 

Reyes és Percie még csak egy évesek, de már nagy szerelem van a levegőbe. Sokat játszanak egymással, már ha Reyes keresztanyukája, Riley nem foglalja le. 

Boldogan néztük azt, ahogy a két kicsi játszik a homokban. Most az apák voltak soron, hogy vigyázzanak a kicsikre, így én meg Charlotte nyugodtan tudtunk iszogatni amég Carlos és Charles a gyerekekkel játszottak a víz szélén. 

-Nem gondoltam volna, hogy valaha is részem lesz ebben a látványban, hogy Carlos a kislányunkkal fog majd homokozni a tengerparton. 

-Őszintén mielőtt teherbe estem azt hittem, hogy szét fogunk menni Charlesszal és most boldogan játszik a kis klónjával. 

-Szerintem egyetértünk abban, hogy eléggé boldogok vagyunk most. 

-A legboldogabbak. 

-Mondd csak mikor voltunk utoljára kávézni? - néztem a mellettem ülő lányra.

-Bőven azelőtt, hogy teherbe estél. 

-Akkor majd jövő héten menjünk el! 

-Egyetértek! - bólintott rá az ötletemre.

-Nézd csak Reyes ott a mama! - totyogott hozzám a szemem fénye.

-Szia édesem! - vettem az ölembe és ugyan ez játszódott le mellettem. 

-Nem vagy éhes kicsim? - adott egy puszit a homlokomra Carlos. 

-De nagyon is! 

-És te baby? - kérdezte a barátnőjét Charles.

-Egy kicsit. - vont vállat Lotte.

-Akkor menjünk kajálni. - fogta meg a szabad kezem Carlos és megcéloztuk az éttermet, hogy csillapítsuk az éhségünket.