Maradj velem /Lisakook ff. / (BEFEJEZETT)

1.

Lalisa Manoban vagyok, 20 éves. Pár napja költöztem el otthonról és most a 21 éves Jeon Jungkook-kal élek együtt, akivel már öt éve boldog párkapcsolatban élek. Mindennél jobban szeretem őt. Erről igazából órákon keresztül tudnék beszélni, de most evezzünk más vízekre. A legjobb barátom Park Chaeyoung. Már 10 éve elválaszthatatlanok vagyunk. A szüleim 11 éves koromban elváltak, ezért az anyámmal éltem eddig. Persze apámhoz is sokszor át szoktam menni. Már 2 éve dolgozom műkörmösként és nagyon élvezem ezt a munkát. Na de legyen ennyi elég rólam.

Épp most értem haza a munkából és amint belépek a házba, szaladok is a szobánkba és le pihenek. Jungkook még nem ért haza, gondolom még az állásinterjún van. Felmondott az előző munkahelyén, ugyanis a főnöke utálta őt, ezért mindig valahogy kibaszott vele és Kook ezt már megunta.

- Itthon vagy már kicsim? - hallom meg az említett hangját, én pedig vissza kiáltok egy igent. Körülbelül egy perccel később be is jön a szobánkba egy virágcsokorral a kezében - Virágot a virágnak - nyújtja felém mosolyogva, mire felkelek az ágyról, át veszem és adok neki egy csókot.

- Köszönöm, ez gyönyörű - szagolok bele.

- Pont ezért vettem meg. Mivel gyönyörű, egyből te jutottál róla eszembe - simít az arcomra.

- Hogy lehetsz ilyen aranyos?

- Tőled tanultam - mond egy újabb bókot, mire muszáj újra megcsókolnom.

- Hogy alakult az interjú? - kérdezem mikor elválunk egymástól, közben pedig ki megyek a szobából, és töltök vizet egy vázába.

- Azt hiszem jól. Holnap értesítenek - közli, miközben jön utánam - Neked jó napod volt? Nem volt ma egy idegesítő vendég se?

- Megint volt egy döntésképtelen. Idegbajt kaptam tőle. Le kellett szedegetnem a köveket a körméről, mert mikor rá rakosgattam, nem tetszett neki - mesélem, aztán bele teszem a csokrot a vázába.

- Azokat könnyű leszedni nem? - kuncog.

- Nem - vágom rá - Úgy kell rá tennem, hogy ne potyogjanak le neki, szóval nem könnyű leszedni.

- Én leültöttem volna a helyedben - nevet.

- Le akartam, hidd el - röhögök én is.

- Amúgy holnap el megyek a szüleimhez délelőtt. Azt mondta anya hogy beszélnünk kell valamiről. Biztos vagyok benne hogy megint valamilyen módon el akarja érni hogy szakítsunk, de az is lehet hogy kivételesen valami értelmes dologról van szó - magyarázza. Ja igen. Jungkook anyja utál engem. Hogy miért, azt még én se tudom. Nem értem hogy mit vár el tőlem. Szeretem a fiát teljes szívemből és hozzá is kedves vagyok mindig, pedig ő flegmázik velem. Mi kell még? Szerencsére Kook apja nagyon szeret engem és mindig rá szól Jisoo-ra hogy ne legyen már ilyen velem.

- Csodás - forgatok szemet.

- Nem lesz baj, mostmár megmondom neki hogy várhatja hogy beszéljek vele egy szót is, ha ezt csinálja - karolja át a derekam.

- Rendben - bólintok - Annyira örülök hogy én nem tudok menni, mert dolgozok - közlöm, mire Kook kuncogni kezd.

- Az nagyon vicces volt mikor bénán összeszerkesztett téged egy random csávóval, hogy azt higyjem hogy megcsalsz - mondja nevetve, miközben a hátam mögé jön és átölel.

- Minden vicces volt, amivel próbálkozott - fordulok meg a karjában és a vállára teszem az enyém, aztán egy hosszú csókba invitálom.

**

A szenvedélyes csókból végül szex lett. Sokszor ez van, elvégre nagyon vonzónak tartjuk egymást. Mint ahogy mindig, utána bealudtunk, szóval átaludtuk a délután hátralévő részét és az éjszakát is, amit sose értettem hogy hogyan csinálunk.

- Jó munkát szívem - mosolyog rám a szerelmem, egy hosszas csók után.

- Te pedig ne legyél olyan durva az anyáddal - szólok rá, mire bólint egyet, aztán még adok neki egy gyors puszit és ki megyek a házból.

A meló most eseménytelen volt, ma nem volt egy idegesítő vendég se, szóval ez egy jó nap volt igazából. Épp hazafelé vezetek és gondoltam felhívom Jungkook-ot, hogy otthon van-e már. Persze előtte rá csatlakoztatom a telóm a kocsim hangszórójára. Mikor felhívom, egyből felveszi.

- Szia drágám! Na mizu? - hallatszik hogy még vezet. Szóval már jön haza ő is.

- Oh ahogy hallom, te is épp jössz haza - bólintok, bár ő ezt nem látja.

- Igen, elég sokáig ott voltam anyánál. Nem rólad volt szó. Majd otthon mesélek - közli.

- Oké, akkor le is teszem - mondom, aztán hiába találkozunk mindjárt, elköszönünk egymástól és ki is nyomjuk. Pár perc után hazaérve, Jungkook még nincs sehol, ezért csinálok egy kis kaját, aztán leülök a kanapéra és filmet nézve falatozok.

Már végignéztem a filmet, de még mindig semmi. Nem úgy volt hogy mindjárt itthon van? Egyből aggódva nyúlok a telómért és felhívom, de nem veszi fel. Basszus mi van ha történt vele valami? Amint átfut ez a gondolat az agyamon, már veszem is a kezembe a kocsi kulcsot és elindulok a szülei háza felé, hogy megnézzem hogy valahol összefutok-e a baleset helyszínével, ha tényleg történt valami baj. Nem kellett sokat haladnom, már szembe is futottam 2 összeroncsolt kocsival, mentősökkel és rendőrökkel. Egyből megállok és kipattanok az autómból, hogy jobban megnézzem a kocsikat, de végül az utóbbira nem kerül sor, ugyanis meglátom ahogy Jungkook-ot viszik hordágyon. Azonnal futok is oda, de az egyik rendőr megállít.

- Kérem menjen el, nem teheti meg hogy csak úgy szaladgál itt.

- A párom az egyik sérült, szóval kérem engedjen oda hozzá - kezdek el könyörögni neki és legszívesebben leordítanám a fejét, de ha megtenném, csak rosszabb lenne a helyzet és akár veszélyesnek is tűnhetnék neki.

- Majd a kórházba be mehet hozzá, de ide nem jöhet - kezd el hátrafelé tolni, nekem pedig tényleg kevés kell, ahhoz hogy képen töröljem. De helyette inkább visszaszállok a kocsimba és követni kezdem a mentős kocsit, ami most indult el. Pár perccel később meg is érkezünk a kórházhoz és megyek is be, aztán végignézem ahogy a szerelmem viszik a sürgősségi részre. Miután bevitték, leülök egy székre és egyből sírni kezdek, de nem érdekel, most szólnom kell Jungkook szüleinek. Nem tudom hogy mi késztetett arra hogy Jisoo-t hívjam Seokjin helyett, talán bizonyítani akartam neki, hogy én igenis jó párja vagyok Jungkook-nak, mivel én vagyok az első aki tud a balesetről.

- Mit akarsz? - veszi fel pár csörgés után.

- Jungkook-nak autóbalesete volt - mondom el neki sírva és pánikolva.

- Már megyek is a kórházba - közli, aztán ki is nyomja. Chae-t is felhívtam hogy jöjjön ide és tartsa bennem a lelket. Körülbelül 10 perc múlva megérkeznek és nyilván Jin is jött. Chae egyből le ül mellém és átölel, hogy nyugtasson, Seokjin csak leül a barátnőm mellé és arcát a kezébe temeti, Jisoo pedig elkezd vitatkozni egy orvossal hogy hadd menjen be Jungkook-hoz. Remélem hogy nincs semmi komoly baja.