Maradj velem /Lisakook ff. / (BEFEJEZETT)

2.

Körülbelül két óra múlva ki jön az orvos mire mindannyian felkelünk a székről és odamegyünk hozzá.

- Önök mindannyian Jeon Jungkook hozzátartozói? - kérdezi, mire válaszolunk egy igennel - Traumás agysérülése lett a baleset következtében, ezért kómába esett - magyarázza mire muszály Chae-be kapaszkodnom, mert ha nem teszem, összeesek. Mi van ha nem jön ki a kómából? Belegondolni se akarok. Jisoo és Jin sírni kezdenek, Chae pedig minden erejével próbál engem megtartani. Egy kis idő után inkább oda visz a székekhez, amire amint leülök, zokogni kezdek.

- Mi a faszt csináltál? Vele írkáltál miközben vezetett vagy mi? Biztos hogy ez a te hibád! - kezd el velem üvöltözni Jisoo.

- Istenem - fogja a fejét Jin - Fejezd már be! - szól rá.

- Nem, ez a büdös kurva miatt élet és halál között lebeg a fiam! - kiabál továbbra is Jisoo.

- Most kurvára kussolj baszdmeg! - emelem fel én is a hangom - Legalább most ne legyél ilyen idegesítő rohadék! - szólok rá, aztán figyelmen kívül hagyva a meglepett arckifejezését, az orvosra nézek - Be lehet menni hozzá?

- Ma nem - rázza a fejét - Még el kell végeznünk egy csomó vizsgálatot hogy pontosabban megtudjuk hogy mennyire súlyos a helyzet és hogy van-e esélye a felépülésre - közli, mire bólintok egyet, aztán felkelek és ki indulok az épületből. Úgyse merek be menni hozzá. Még nem állok készen arra, hogy ilyen állapotban lássam. Majd holnap rá kell vennem magam.

- Várj már! - fut utánam Chae - Jól vagy?

- Dehogy vagyok jól. Jungkook kómába van, az anyja meg engem hibáztat, szóval egyszerre vagyok ideges és összetört - közlöm a szemem törölgetve, bár nem érek el vele semmit, ugyanúgy megállás nélkül folynak a könnyeim. idő közben kiérünk és már veszem is az irányt a kocsim felé.

- Menjek veled? - kérdezi, mire bólintok egyet - Akkor vezetek én, neked nem kéne ilyen állapotban - mondja, én pedig engedelmeskedve beülök az anyósülésre - Jungkook rohadt erős, mindig egy-két nap alatt meggyógyult, ha beteg lett. Nem lesz baj - mondja bíztatóan nézve rám, miután beszáll a kormányhoz.

- Azért a kóma erősebb mint egy kis influenza - nézek rá hitetlenkedve.

- Jó, igaz. De szerintem ezt is át tudja vészelni - nyugtat.

- Csak indítsd azt a kurva kocsit - kezdek el magam elé bámulni, ki az ablakon, miközben hagyom hogy a könnyeim végig follyanak az arcomon és le csöppenjenek a lábamra, Chae pedig már indul is. Az út eddig csendesen telik, nekem nincs semmi mondanivalóm, a barátnőm pedig az utat figyeli.

- Ne vigyelek inkább anyudhoz? Nem kéne egyedül lenned abba a nagy házba - pillant rám.

- Márpedig én inkább egyedül akarok lenni - közlöm - Nyugi, nem fogom bántani magam. Nem hagyom egyedül Jungkook-ot.

- Hát jó - bólint - De majd át járkálok hozzád oké? - kérdezi, mire bólintok egyet - Jennie-nek pedig legalább szólj hogy mi van.

- Na nem - rázom a fejem - Az hiányzik hogy anya tudja. Onnantól kezdve ő is azt akarná hogy nála legyek, ha pedig beletörődik hogy nem akarok, ő fog át járkálni folyton, vagy kb hozzám költözik - magyarázom, próbálva összeszedni magam, kevés sikerrel.

- Hát oké, ahogy érzed - mondja. Pár perccel később meg is érkezünk. Miután Chae leparkolt, megyünk is be a házba. Olyan rossz érzés hogy nincs itt Jungkook és tudom hogy nem is lesz itt egy ideig. Vagy talán soha többé - Csinálok neked húslevest, tudom hogy szereted, ahogy én főzöm - indulna meg Chae a konyha felé, de elkapom a karját.

- Nem vagyok éhes.

- Akkor is enned kell - szól rám, majd kirántja a karját a szorító ujjaim közül és siet a konyhába.

**

Miután Chae megfőzte nekem a levest, el küldtem. Most nincs kedvem senkihez. Még hozzá se. Már egy ideje csak ülök a kanapén és nézegetem a galériám, ami szinte csak Jungkook-kal való emlékekből áll. A könnyeim már elapadtak a rengeteg sírás miatt. Előttem a fa dohányzóasztalon ott van a már kihült húsleves, de még egy kanállal sem ettem belőle. Egy kis idő után úgy döntök hogy muszáj ennem, szóval remegő kézzel merek egy kanállal az ételből és a számhoz emelem. Szépen lassan veszem a számba a kanalat és húzom ki, ahogy lejön róla a leves sűrűje. Viszont amint lenyelem, már rám is jön a hányinger, ezért a számhoz szorítva a kezem, kezdek el futni a mosdó felé. Mikor odaérek, a wc elé térdelek és egyből kijön belőlem minden, amit ma ettem és ittam. Miután végeztem, lehúzom a wc-t és erőtlenül csoszogok ki a fürdőszobából. Elviszem a levest a konyhába, majd vissza ülök a kanapéra és folytatom amit eddig csináltam. Egyszercsak szembe jön velem egy közös kép Chaeyoung-gal. Aznap készült az a kép, mikor Jungkook-kal találkoztam. Már akkor tetszett nekem.

A 8. Osztály első napja. Végre idén elballaghatok ebből a szar suliból. Bár az még odébb van. Ma már egyből lehet menni nyíltnapra, ha szeretne valaki. Nyilván én ezt az opciót választottam, ahelyett hogy a suliban aszalódjak. Szóval épp anya visz az egyik középsulihoz.

- Izgulsz? - néz rám a visszapillantó tükörből.

- Nem mondanám. De legalább nem kell tanulnom - rántok vállat.

- Chaeyoung ott lesz? - kérdezi, mire bólintok egyet. Az út többi része csendesen telt, aztán mikor odaérünk, egyből pattanok is ki a kocsiból, intek anyának és oda futok Chae-hez.

- Hallod annyi helyes pasi van itt más suliból! - mondja izgatottan.

- Készen állok átadni magam nekik - kuncogok, mire a barátnőm is felnevet.

- Csináljunk egy képet - veszi elő a telóját, aztán be is pózolunk - Majd átküldöm - közli, miután kész lett a kép.

Nem sokkal később be is megyünk az épületbe a többi látogatóval együtt.

Már pár perce bent vagyunk és magyaráz valamit az igazgató, aztán egyszercsak valamelyik itt lévő diákok elkezdenek körülöttünk futkározni és az egyikük nekem jön, de olyan erővel, hogy a földön kötök ki.

- Basszus mekkora rohadék - hallok meg egy ismeretlen fiú hangot közeledni, aztán meglátom magam előtt, ahogy a kezét nyújtja. Én lassan a lábától kezdve végigmérem. Kissé izmosak a lábai, ami a szűk farmer miatt jól látszik, Tokio hotel-es pulcsi van rajta, ami miatt már most szimpatikusnak tűnik. A karjai is egész izmosak. Mikor az arcához érek, talán egy kis ideig tátva marad a szám. Gyönyörű. Olyan kis édes baba pofija van, de mégis rohadt helyes. Egy kicsit félénken, de a kezéért nyúlok, ő pedig óvatosan felhúz - Jól vagy? - fürkészi az arcom aggódó tekintettel.

- Öhm...igen, köszi - mosolyodok el, mire ő is így tesz.

- Asszem nem ez a legjobb suli, ha hagyják hogy ezek a barmok itt rohangásszanak - kuncog, miközben vissza fordul az igazgató felé.

- Egyetértek - bólintok.

- Nem akarsz lelépni? - néz rám ismét.

- Miért is ne? - mosolyodok el újra, aztán szólok Chae-nek, akitől kapok is egy sejtelmes vigyort, majd kimegyünk a suliból.

- Van nálam pénz, beülhetünk valahova. Szereted a kávét? - néz engem a gyönyörű csillogó szemievel. Hogy lehet valaki ilyen aranyos?

- Imádom - vágom rá - Igazából ma még nem is ittam, szóval jól esne.

- Én is ugyanígy vagyok - bólint, kivillantva a fogait, amitől még édesebb.

Egész nap elvoltunk. Olyan jó volt vele. Az egy csodálatos nap volt. Minden egyes napom tökéletes vele. Most pedig nélküle üresnek érzem magam. Utálom ezt az egészet. Nélküle élni sincs kedvem.