Maradj velem /Lisakook ff. / (BEFEJEZETT)

7.

Eltelt két nap. Jungkook még nem ébredt fel, de már nap közben legalább egyszer megmozdult, így olyan volt mintha csak aludna. Bár én így is kezdem elveszíteni a reményt. Félek hogy még sokáig fog neki tartani az erő gyűjtés. Vagy attól hogy ez rosszat jelent és soha nem fog felkelni. Nagyon remélem hogy tévedek. Nemrég értünk a kórházba és a szokásos helyemen ülve, Jungkook kezét fogva beszélgetek a többiekkel. Apa és anya is jött ez a két nap alatt és most is. Nagyon hálás vagyok nekik hogy ők is itt vannak velem. Bár leginkább a barátnőmnek vagyok hálás, ugyanis ő gondoskodott rólam a legtöbbet és szinte el sem mozdult mellőle, ahhoz képest hogy még az elején azt mondta hogy csak át járkál párszor.

Egy idő után megunom a beszélgetést és elkezdekntelefonozni a szabad kezemmel. Megint a galériába kötök ki és ismét szembe jön velem egy jó emlék. Egy kép egy tokio hotel koncertről. Jungkook elvitt engem és Chae-t. Annyira jó volt. Egy ideje nézegetem a képet, aztán kizökkent a bambulásból, az hogy érzem ahogy Jungkook megsimogatja a kezem a hüvelyk ujjával. Azzal a gondolattal nézek oda hogy úgyis valószínűleg jelez, de még nem kelt fel, viszont mikor kábultan pislog rám, azonnal elsírom magam örömömben. A többiek is egyből észreveszik és szinte egyszerre sikítanak fel.

- Úristen - ejtem le a telóm és a szám elé teszem a kezem, a másikkal pedig még mindig fogom a párom kezét - Szóljatok az orvosnak - mondom, aztán anya siet is ki, én pedig próbálom visszafogni magam, hogy ne ugorjak rá most azonnal. Inkább csak a másik kezemmel is megfogom az övét és csak nézem őt sírva. Pár perccel később jön vissza anya pár orvossal.

- Végzünk egy gyors vizsgálatot, addig bent maradhatnak, elvégre most kelt fel a beteg, biztos hogy nem akarják most itt hagyni. Viszont menjenek arrébb tőle, amíg vizsgáljuk - mondja Jungkook orvosa, mi pedig tesszük amit kért. Miközben megvizsgálják, kérzeznek tőle pár dolgot, páldául hogy hogyan érzi magát meg ilyesmik. Hamar megvannak, aztán a szerelmemnek is elmondta az orvosa hogy meg kell tanulnia járni, utána pedig felénk fordul - Azon kívül amit most is említettem, nincs semmi baja. Még egy kicsit erőt kell gyűjtenie és összeszedni magát, de ma már haza is mehet - közli, aztán kimegy a többi dokival együtt, mi pedig vissza is megyünk a párom ágyához - Annyira hiányoztál - fogom meg ismét a kezét.

- Te is nekem - mosolyodik el erőtlenül. A többiek is beszélni kezdtek hozzá és ki fejezték hogy mennyire rossz volt nélküle.

**

- Itt is vagyunk - nyitom ki az ajtót, aztán be tolom a tolószék én ülő szerelmem. Persze a többiek is jöttek, hogy együtt ünnepeljünk - Megyek, megmelegítem a rament - indulok a konyhába.

- Csináltál rament? - kérdezi Jungkook boldogan.

- Mitarashi dangot is - közlöm mosolyogva.

- De imádlaak - mondja aranyosan. Miután kész lett a ramen, a mitarashi dangot is kiveszem a hűtőből, aztán mindkettőből kiviszem az összeset az étkezőbe. Miután megettük a kajákat, át megyünk a nappaliba és iszogatni kezdünk, közben pedig beszélgetünk. El sem tudom mondani hogy mennyire boldog vagyok hogy végre itt van velünk Jungkook. Ez a 10 nap borzalmas volt, de most újra minden jó, sőt jobb is mert már Jisoo-val sincs köztünk harag, aminek egyébként Jungkook nagyon örül. Végre visszatért. Ez talán a legjobb nap az egész életembe.

*két évvel később*

Eltelt két év. Jungkook már egy jó ideje újra tud járni. Nem volt könnyű dolgunk nyilván, de ez is sikerült. Már ő is dolgozik, egy tetováló szalonban. Nagyon szereti azt a munkát. Én azóta femondtam a munkahelyemen, építettünk a házunk mögé egy kisebb kuckót, szépen berendeztük és nemrég kezdtem el várni oda vendégeket, hogy műkörmöt csináljak nekik. Így sokkal kényelmesebb nekem. Ma derült ki hogy terhes vagyok, aminek eszméletlenül örülök. Chae volt az első aki megtudta, Jungkook szüleinek és az enyémek ék pedig majd azután mondom el, hogy a párom is megtudta. Ma tervezem neki elmondani, ha már el visz vacsorázni. Épp oda tartunk.

- Melyik étterembe viszel? - kérdezek rá izgatottan.

- A kedvencedbe - pillant rám mosolyogva, mire nekem is felfelé görbül a szám. Nem sokkal később még is érkezünk, aztán leülünk a foglalt asztalunkhoz. Szép lassan eszegetjük az ételt amit kértünk, aztán miután megettük, Jungkook egyszercsak fel kel az asztaltól, a villáját párszor neki üti gyengéden a poharának hogy fel hívja magára a figyelmet, mire értetlenül nézek rá - Figyelem! Lehet hogy senkit sem érdekel, de ez a nő itt - mutat rám - A mindenem. Ő az aki leginkébb mosolyt tud csalni az arcomra, ő a támaszom és ő az én angyalom. Ő egy csodálatos nő. Ő a legjobb dolog az életembe - néz végig az embereken miközben beszél, én pedig mosolyogva hallgatom amiket mond - Drágám. Köszönöm hogy vagy nekem. Miattad jöttem rá hogy létezik olyan hogy igaz szerelem. Épp ezért - jön a székem mellé, én fel állok, ő pedig hirtelen le térdel, mire egyből a szám elé kapom a kezem és bekönnyezve - Szeretném ha örökké az életem része lennél - vesz elő egy gyűrűs dobozt a kezéből - Hozzám jössz? - nyitja ki, így a szemem elé tárul a gyűrű, amin egy gyönyörű csillogó kő ékeskedik.

- Igen! - vágom rá fülig érő szájjal, mire az emberek tapsolni és ujjongani kezdenek, de én csak arra tudok figyelni ahogy a szerelmem elmosolyodik és a kezemért nyúl, aztán lassan felhúzza a gyűrűt az ujjamra - Akkor szerintem ez a legjobb pillanat hogy elmondjam. Terhes vagyok - közlöm izgatottan, mire Jungkook kiakadva néz rám, aztán hirtelen fel áll, fel emel engem és megpörget, közben pedig megcsókol, én pedig kuncogva viszonzom.

- Apuka leszeeek! - kiáltja boldogan, miután elválunk egymástól, de továbbra is pörget. Az emberek azóta is tapsolnak és ujjonganak, de én csak a szerelmemre tudok koncentrálni. Annyira csodálatos ez az ember. A legjobb dolog ami történt velem, az az volt, hogy őt megismertem. Mikor megláttam azt az édes pofiját, már tudtam hogy ő lesz életem szerelme. Így is lett és soha nem voltam boldogabb mint amikor vele vagyok. Örülök hogy nem veszítettem el. Nem tudnám nélküle elképzelni az életem. Nélküle egy senki vagyok. De vele tetjesnek érzem magam. Jeon Jungkook. Köszönöm hogy megmutattad hogy milyen az igaz szerelem.

Na ennek a könyvnek is el érkeztünk a végéhez. Nagyon jó volt megírni, remélem hogy nektek is jó volt olvasni💜💜