Az Árnyék Használó

17. fejezet

~ Másnap reggel ~ Karina szemszöge ~

Az első dolog ami feltűnt, hogy reggel van. A második, hogy nem otthon vagyok. A harmadik pedig, hogy Shikamaru ölel magához. Mosolyogva jobban betakartam az alvó fiút, én pedig kikeltem mellőle, és próbáltam halkan átöltözni pizsiből a normális ruhámba. Megnyugodtam, hogy semmi olyan nem történt az este, amit megbántam volna.

Visszanéztem Shikamaru-ra, aki már az ébredés fázisban volt. Halkan nevetve leültem mellé az ágyra, és az arcát kezdtem simogatni.

- Shikamaru... - suttogtam - Ébresztő... Shikamaru...

- Mhm... - nyitotta ki a szemét - Jó reggelt! - feküdt a hátára

- Jó reggelt neked is! - mosolyogtam, majd megpusziltam a homlokát - Ébresztő, fél nyolc van.

- Mivan?! - pattant ki az ágyból idegesen - Basszus, nyolcra a Hokage-hoz kell menjek.

- Nyugi, a kapkodás nem visz előre. - állítottam meg a kezét - Ne kapkodj, Minato-sensei tudja, hogy milyen vagy, szerintem számít rá. Különben meg csak fél tízre kell menj. - nevettem

- Honnan veszed? - erre felmutattam az asztalán lévő kis cetlit, amire "9:30-kor Hokage" volt írva

- Anyukád szépen ír. - nevettem

- Ahj... - dőlt vissza az ágyába

- Vissza ne aludj! - ültem mellé

- Kikergetted az álmot a szememből, ha akarnék, se tudnék visszaaludni. - erre elnevettem magam, és megsimítottam a kócos haját

- Lemegyünk?

- Egyedül is le tudsz, van két szép lábad.

- De nem akarok, félek. [Írói megjegyzés: Ez így én vagyok]

- Mitől?! A szüleim nem esznek meg, téged szeretnek.

- Akkor sem megyek le egyedül. - birizgáltam a haját - Úgyhogy öltözz fel, Lustaságok Királya!

- Lustaságok Királya... - rázta meg a fejét, közben feltápászkodott, és elballagott a fürdőszobába

Én addig hátradőltem az ágyon, és bámultam a plafont. Egy kis idő elteltével már Shikamaru-val szemeztem, amikor felém tornyosulva megpuszilta a homlokom.

- Mehetünk? - löktem le magamról

- Aha.

Lent Yoshino a reggelit készítette, és nagyon meglepődött, amikor nem a bejárati ajtón sétáltam be, hanem Shikamaru szobájából jöttem ki.

- Jó reggelt! - köszöntünk a barátommal

- Jó reggelt! - köszöntött mosolyogva Yoshino - Fiam, miért nem mondtad, hogy van barátnőd?

- Tegnap óta van kapcsolatban, még új neki. - legyintettem, mire Yoshino elnevette magát

- Ritkán mondom, de nagyon szerencsés vagy, Shikamaru. - ütögette meg az említett fejét egy fakanállal

- Aú! - fogta a fejét Shikamaru, én meg jót nevettem rajta - Ez nem vicces!

- De igen. - nevettem

- Apa hol van? - váltott témát a barátom

- Ki nem találod... - fordult vissza a tűzhelyhez az anyja

- Apja-fia. - vontam vállat

- Na, ez igaz. - mutatott felém Yoshino a kezében lévő fakanállal

- A saját barátnőm összefog az anyámmal, Jézusom. - fogta a fejét Shikamaru