Az Árnyék Használó

1. fejezet

- Végül, így ismertem meg anyádat! - mesélte apa, már vagy hatodszorra, de mindig is imádtam a történetüket

- Még mindig nem fér a fejembe! Egyszer te mentetted meg őt, majd ő téged. Ezt, hogy hoztátok össze? - néztem rá kicsit furcsán

- Karina! - hallottuk mögülünk a kiáltást, így megfordultunk, és Naruto futott felénk

- Naruto! - intettem neki, majd megöleltem, mikor ideért hozzánk - Az Akadémiára igyekszel?

- Igen! Te, hova mész?

- Mi is oda, apával. Szóval, osztálytársak leszünk! - ugrottam ismét a nyakába - Úgyhogy siessünk! Nem akarok elkésni az első napon!

- Akkor megyek is! - mondta apa, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és azzal a lendülettel el is tűnt

Naruto-val röhögcsélve sétáltunk be az Akadémiára. Bementünk a terembe, ahol mindenki bent volt, a tanárral együtt. Nem számítottam rá, hogy Iruka-sensei lesz az osztályfőnököm.

- Jó reggelt, Naruto! Karina... Hát te?

- A Hokage nem mondta? A maga osztályában leszek, ugyanis apával haza költözünk.

- Tényleg? - kérdezte Iruka-sensei, mire jó ízűen bólintottam - Akkor gyere ide!

Odamentem hozzá, és bemutatott az osztálynak. Leültem hátra, ahol csak kettő ember ült. Az egyik chipset evett, a másik pedig az asztalon feküdt. Ő ült középen, én pedig az ablak mellé ültem. Fél szemmel rápillantottam, és észrevettem, ahogy a szeme sarkából engem nézett.

- Szia! - köszöntöttem meg mosolyogva, mire felemelte a fejét, és a kezét nyújtotta

- Nara Shikamaru! - mondta, és kezet ráztunk

- Hatake Karina! Azaz... Félig Uchiha, félig Hatake. - húztam el a függönyt

- Uchiha? - nézett rám meglepetten - Te akkor Sasuke rokona vagy?

- Nem! - nevettem halkan - Csak annyi közünk van egymáshoz, mint Uchiha. Édesanyámnak Uchiha Madara volt a nagyapja.

- Mi?! - csodálkozott Shikamaru - Akkor te is nagyon erős lehetsz! Milyen típusú chakrád van?

- Szél, villám, tűz és nem utolsó sorban jég, amit anyámtól örököltem.

- Azta, ez nagyon menő! - mosolygott

- Shikamaru, ki a lány? - kérdezte a mellette ülő fiú

- Ő a híres Uchiha Madara dédunokája. - mutatott rám - Karina, ő itt Choji, a legjobb barátom!

- Szia! - köszöntem - Te az Akimichi klánba tartozol, ugye?

- Honnan tudod? - kérdezték egyszerre, mire csak halkan felnevettem

- A jellegzetes vonásaidról! Az arcodon lévő szimbólum miatt ismertem fel a klánodat.

- Értem! - mosolygott Choji - Remélem, hogy amikor csapatba kerülünk, együtt leszünk, egy nagyon erős sensei-el!

- Én is! - nevettem halkan - Sasuke-val nem akarok egy csapatba lenni!

- Mi?! - fordult hátra egy rózsaszín hajú lány - Ő a világ leghelyesebb, legokosabb és legerősebb fiúja!

- Ne törődj vele, Karina! - fordult hátra Naruto is - Te sokkal erősebb vagy nála, lány létedre! Hisz van egy különleges képességed is, ugye?

- Igen! - mondtam, majd lehunytam a szemem, és kinyitottam - Ez az én képességem!

- A Sharingan... - mondták a körülöttem lévők