Az Árnyék Használó

19. fejezet

~ Másnap reggel ~

Reggel amikor megébredtem, azt hittem, hogy nyitva van az ablak. Aztán rájöttem, hogyha az ablak felé fordulva fekszem, akkor, hogy lehetséges, hogy a tarkómon érzem a levegőt. Végül észrevettem Shikamaru karját, amint a derekam öleli. Elmosolyodtam, és óvatosan megfordultam. Shikamaru aludt, mint a tej. Mosolyogva megpusziltam az arcát, kikeltem mellőle, és jobban betakartam. Összeszedtem néhány ruhát, és elindultam a fürdőbe.

Odafelé menet összefutottam apával, aki egy öleléssel köszöntött, majd megpuszilta a homlokom.

- Halkan, Shikamaru alszik.

- Tudom. - simított a hajamra - Tegnap este be akartam menni hozzád, mert hallottam, hogy megjöttél, aztán mire beértem, mind a ketten aludtatok.

- De ugye nem baj?

- Nem, csak vigyázz magadra!

- Vigyázok. - lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát, és beballagtam a fürdőbe - Kenny, igyekezz a fogmosással!

Erre lefröcskölt.

- Jóvanmá'. - pillantott rám a tükörből

Mikor az az idióta kiment, lezuhanyoztam. Megmostam a hajam, de mivel fogalmam sincs, hogy anya hova tette el a hajszárítót, így hagytam a picsába, és visszamentem a szobámba. Shikamaru már ébredezett.

- Szia! - leültem mellé, és megsimítottam az arcát

- Hol voltál? - ásított

- Hajat mostam. - dőltem el

Fejét a vállamra tette, kezét a derekamra. Megpusziltam a homlokát, közben az arcára simítottam.

- Fel kéne kelni. - mondtam

- Kéne... - motyogta

- Lustaság, éhes vagyok.

- Engem most az sem érdekelne, ha világvége lenne, csak hadd feküdjek egy kicsit rajtad. - puszilta meg a nyakam - Úgyhogy most maradsz.

- De éhen halok. És, ha rajtad múlik, akkor nem most fogok enni.

- Tisztában vagyok vele, hogy nem fogsz meghalni, ha kihagysz egy reggelit.

- De igen.

- Karina, ne veszekedj velem, okosabban tudok érvelni, mint te.

- Ez most nagyon fájt.

Kuncogott egy sort, majd felemelte a fejét, és megcsókolt. Két kezem közé fogva az arcát viszonoztam az édes csókját. Pillanatokon belül felém hengeredett, kezeit a fejem mellé tette, vigyázva, hogy ne tenyereljen rá a vizes hajamra.

Ekkor kopogtak. Shikamaru kissé csalódottan elhajolt, majd mellém ült.

- Gyere be! - ültem fel én is

- Gyertek enni. - lépett be anya, majd végignézett rajtunk

- Mi a reggeli? - álltam fel

- Melegszendvicset csináltam.

- Imádlak, anya! - odamentem hozzá, megöleltem, és megpusziltam az arcát

- Ne hízelegj, igyekezz! - erre leszaladtam a többiekhez, azaz csak apához

Leültem apa mellé, és néztem, ahogy Shikamaru lebattyog a lépcsőn, majd helyet foglal mellettem. Körbe néztem, de sehol sem láttam a retardált bátyámat.

- Hol van Kenny? - kérdeztem

- Küldetésen. - válaszolta apa - Tegnap lusta volt elmenni, így ma elsietett, hogy Tsunade észre ne vegye.