Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok... /Befejezetlen/

1. rész || Végzősök

El sem hiszem, hogy végre végzős lettem. Végre az utolsó évemet kezdem a Roxfortban.
- Ébren vagy még? - zökkentett ki James gondolkodásomból.
- Nem, nyitott szemmel alszok. - válaszoltam mogorván.
- Mi van, valaki bal lábbal kelt fel? - folytatta James.
- Ha így fojtatod holnapra nem lesz bal lábad. - válaszoltam.
- Hagyjátok már abba! - zárta le a vitát Remus. - Ez az utolsó évünk ti meg itt veszekedtek.
- Remusnak igaza van. Élvezzük ki az évet. - mondta Sirius. - Piát?
- Nekem jöhet. - mondtam.
- Nekem is. - mondta Peter.
- Ki ne hagyjatok. - mondta James.
- És kezdődik. - suttogta Remus.
- Nem dől össze a világ ha egyszer te is bulizol, Remus. - mondta James.
- Igen. Gyere, igyál velünk egyet! - mondtam.
- Na jó. - adta be a derekát Remus. Sirius elővett pár poharat és öntött nekünk egy "kicsit".
- Minek pohár? - kérdezte James majd a szájába öntötte a pia felét.
- Mi folyik itt? - kérdezte McGalagony amikor meglátta, hogy mit művelünk a vonaton. - Ezt most elveszem, maguk meg készülődjenek, mindjárt megérkezünk.
- Ez a nő kész rémálom. - mondtam miután McGalagony elment.
- Vajon milyen az ágyban? - kérdezte James.
- Mennyit ittál? - válaszolt a kérdésre kérdéssel Peter.
- Csak egy picit. - mondta James, majd megpróbált felállni, de visszadőlt az ülésre.
- Gyere! - segítette fel Sirius.
- Mit csináltok? - kérdezte Lily.
- James részeg. - mondtam, mikor megrezgett a vonat és én is visszadőltem.
- Ahogy látom nem csak James. - nevetett Lily. Mikor végre leszálltunk a vonatról elindultunk a Roxfortba. A tanárok szokásosan előadták a beszédüket és kezdődött a vacsora.
- Hol van Regulus? - néztem körbe a mardekárosoknál. Aggódom érte.
- Nem tudom, nem beszéltünk már nagyon rég óta. - mondta Sirius. - De nem neked kéne tudnod? A te pasid, nem?
- Szakítottunk. - mondtam majd belekortyoltam a poharamba.
- Mi történt? - kérdezte Sirius.
- Nem illettünk össze. - próbáltam lerövidíteni az egészet.
- Nekem nem úgy tűnt. - mondta James. - Mi történt?
- Nem akarok róla beszélni. - jelentettem ki, összepakoltam a cuccomat és elindultam a griffendél klubbhelysége felé. Fogtam egy üveg whiskeyt és iszogattam. Egyedül, egy kis sarokban. Mit is csinálok most? Magamat sajnáltatom egy üveg alkohol társaságában. Ez nem rám vall. Fogtam egy lapot és egy pennát és írni kezdtem.

„Kedves Regulus!
Remélem jól telt a nyarad. Nekem nem igazán. Nagyon hiányzol. Hol vagy? Nem láttalak a nagyteremben. Ha látod ezt válaszolj, kérlek.
Szeretettel Lizzie. "

Odaadtam a levelett a baglyomnak.
- Keresd neg Regulust! - mondtam a baglyomnak és eleresztettem. Csak néztem ahogy az égen elszáll a madaram a levéllel amit életem szerelmének küldtem. Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit csináljak. Nem tudom kiben bízhatnék.
- Basszus. - kiáltottam fel mikor megláttam a feljövő teliholdat. - Remus. - leszaladtam a lépcsőn egyenesen a fúriafűzhöz. Remus már félig átváltozott. Gyorsan prérifarkassá változtam és megpróbáltam minél távolabb tartani a kastélytól. Ebben a többiek is segítettek. Már kezdett feljönni a Nap mikor végre visszaváltoztam.
- Majdnem elkéstél. - mondta Peter.
- Nélküled nem tudjuk visszatartani Holdsápot. - mondta James.
- Tudom. - mondtam. - El kellett intéznem valami fontosa....-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a baglyom felémrepült egy levéllel.
- Kitől jött? - kérdezte Sirius.
- Mit ír? - kérdezte Remus.
- Elolvashatnám? - kérdeztem és kibontottam a levelet.
- Regulus az. - mondtam.
- Mit ír? - kérdezte Sirius. Lehet, hogy a kapcsolatuk nem mindig volt a legjobb de törődtek egymással.

„Kedves Lizzie!
Idén nem tudok bemenni a Roxfortba. Más dolgom van. Tudnod kell, hogy szeretlek, de tovább kell lépnem és neked is. Nem lehetek veled, az az életedbe fájna és én azt nem akarom. Remélem még találkozunk.
Regulus"

- Mi dolga van? - kérdezte Sirius miután felolvastam nekik a levelet. Én csak álltam szótlanul.