"Gondolkoztam, mindenen. Reguluson, Jamesen, a Roxfort utáni életemen és rájöttem, hogy kurva egyedül vagyok."
---------------------------------------------------------
Visszamentem a griffendél klubbhelyiségébe ahol Siriusszal találtam szembe magamat.
- Milyen volt a tegnap este? - kérdeztem. Sirius jól tudta mire gondolok. - Ágyba is vitted vagy csak...?
- Perverz vagy Betty. - mondta.
- Ne szólíts Bettynek, tudod, hogy utálom. De mostmár kíváncsi vagyok, mesélj.- Hát tudod.... - a fiú arca vörös volt, mont egy paradicsom.
- Nem kell mondanod semmit, az arcod mindent elárul. - mondtam. Ő a fejéhez kapott és gyorsan eltakarata.
- Gratulálok, - mondtam. - de most már mennem kell.
Felmentem a szobámba.
- Hello Marls. - köszöntem az ágyán ülő lánynak.
- Az éjjel eltüntél, azóta nem láttalak. Hol voltál? - kérdezi.
- Bartyval és Evannal voltam. Regulus barátai. - mondtam. Marlene aranyos lány volt, ha közelről megismered, de nem a szeretetéről volt híres.
- Értem...- mondta selytelmesen.
- Nyugi, semmi olyat nem csináltunk. - mondtam.
- Tudom. A barátnőm mardekáros, tudom, hogy Barty és Evan melegek. - mondta. Marlene egy Dorcas nevű velünk egyidős mardekáros lánnyal járt.
- Bejöhetek? - hallatszott az általam jelenleg legkevésbé kedvelt ember hangja.
- Nem. - válaszoltam, de James csak úgy bejött és ráugrott az ágyamra. - Azt mondtam nem jöhetsz be. Mit csináltál volna ha meztelen vagyok?
- De nem vagy az. - mondta arrogánsan. Az ágyamon feküdt egy plüss maci. James a kezébe vette és elkezdett vele játszani. Amikor végre ránéztem elkezdte mondani mondanivalóját. - Tudom, hogy bunkó voltam, de kérlek bocsáss meg. Nem akarok veled haragban lenni. - beszélt hozzám a macimat még mindig el nem engedve.
- Mi lenne veled nélkülem. - mondtam és átöleltem.
- Egy kupac szerencsétlenség. - vallotta be.
- Most is az vagy, - nevettem. - de megbocsájtok. És úgyis beszélnünk kell a többiekkel, mert a veszekedésünk nem az egyetlen dolog volt ami az éjjel történt. - céloztam Remusra és Siriusra, de James csak értetlenül nézett. - Na állj fel! Megyünk.
Peter a klubbhelyiségében evett valamit, Remus olvasott, Sirius pedig szokásához híven a tükörben nézegette magát. Összehívtam őket és leültünk a kanapéra.
- Mit akartok? Épp nagyon elfoglalt vagyok. - nyafogott Sirius.
- Ja, a pofád nézegetésével. - mondta James. Sirius csak megforgatta a szemét.
- Nincs valaki aki el akar mondani valamit a tegnappal kapcsolatban? - kérdeztem.
- Nem hiszem. - mondta Sirius. - Miért mit hiszel?
- Igen? Biztos, hogy nincs semmi amit el akarsz mondani Black? - kérdeztem.
- Na jó mi folyik itt? - kérdezte meg végül Peter.
- Sirius és én eggyütt vagyunk. - mondta Remus teljesen nyugodtan, mikor belelapozott a könyvébe.
- Hogy mi? - akadt ki James. - Te megdugtad Remust? - fordult a szemüveges fiú a legjobb barátjához, aki csak bólogatott óriási mosollyal az arcán. - És te ezt honnan tudod? - kérdezte James tőlem.
- Láttam őket smárolni amíg te Lilyvel basztál. - mondtam.
- Szóval te meg Evanst dugod? - kérdezte Remus felnézve könyvéből. Remus és Lily elég jóban voltak. Szó szerint olyanok voltak, mint a testvérek és amikor Holdsápnak segítség kellett szerelmi ügyekben mindig Lilyhez fordult.
- És mi van ha igen? - húzta fel szemöldökét Ágas egy perverz mosollyal az arcán. Egyszer csak valaki hátulról átkarolta James derekát, mind tudtuk ki az. James egy lágy csókot nyomott barátnője homlokára.
Végre visszaállt a rend. Végre újra együtt a csapat.
YOU ARE READING
Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok... /Befejezetlen/
FanfictionTekergők ff. Elizabeth Peterson egy 17 éves Roxforti diák, aki idén kezdi a 7. évét legjobb barátaival, Jamesszel, Remusszal, Peterrel és Siriusszal.