Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok... /Befejezetlen/

4. rész || Egy új barátság

"- Igen. - mondtam és leültem mellé."

---------------------------------------------------------

- Miért vagy így kiöltözve? - kérdezte Barty.
- Egy buliról jöttem. - válaszoltam.
- Sírva? - kérdezte a fiú.
- Igen... - mondtam.
- Milyen buli volt ez? - kérdezte Barty.
- Nem tudom. - mondtam.
- Milyen bőbeszédű vagy. - jegyezte meg.
- Bocsánat, hogy nem ünneplek a pasim lelépése után. - mondtam sértődötten.
- Nyugi, nyugi, nem kell felkapni a vizet. - mondta.
- Jót beszélgettünk, most mennem kell. - indultam el.
- Várj! - ragadta meg a kezem Barty.
- Mi van? - kérdeztem.
- Maradj! - mondta.
- Tessék itt vagyok. Mit akarsz? - kérdeztem bunkón.
- Már értem mit látott benned Regulus. - mondta a fiú.
- Hát itt vagy Lizzie. Mit csinálsz egy mardekárossal? - dühődött fel James mikor a napfelkeltében lesétált a dombról.
- Mit akarsz Potter? - állt fel Barty pálcát szegezve Jamesre.
- Tedd le a pálcád! Te is. - parancsoltam a fiúkra.
- Mit csinálsz egy mardekárossal? Már kerestünk. - kérdezgetett a még mindig dühös Ágas.
- Nem a te dolgod Potter. - folytatta a veszekedést Barty.
- Ha bántottad én esküszöm... - fenyegetőzött a griffendéles fiú.
- Mi az? Mit teszel? - játszott James idegeivel Barty.
- Elég!!! - üvöltöttem. Mindketten rám néztek.
- James menj el! - mondtam.
- Vagy mi lesz? - kérdezte. - Úgysem bántanál.
Elővettem a pálcámat és Jamesre szegeztem.
- Tedd meg! Tedd meg és örökre elvesztessz minket. - fenyegetőzött. Tudtam, hogy döntést kell hoznom.
- Menj el kérlek! Ne tedd ezt nehezebbé! - kértem.
- Ő vagy én? - kérdezte. Erre nincs jó válasz. Ha hagyom, hogy James elintézze Bartyt elvesztem Regulust is, de ha őt választom Sirius, Remus, Peter, Lily, mind mennének Jamesszel.
- É-én....-dadogtam.
- Ő vagy én!?! - kiabált James. - Ő vagy én!?!
- Elég volt Potter. - mondta Barty. - Túl messzire mentél.
- Igen? Megmutassam az milyen? - kérdezte idegesen James.
- James hagyd abba. James kérlek. - könyörögtem sírva.
- Mi történik itt? - szakította félbe a veszekedést Remus. A helyzet magáért beszélt. James továbbra is Bartyra szegezett pálcával állt.
- Janes tedd le a pálcád! - mondta Lupin. - James.
- Ez nekem túl sok. - mondtam és elrohantam.
- Liz, várj! - futott utánnam Barty. A rengeteg felé futottam. Van ott egy hely ahova sokat jártam régen.

~6 évvel ezelőtt~

- Mi az? Hova megyünk? - kérdezgettem.
- Mutatni akarok egy helyet. - mondta Regulus. 11-12 évesek lehettünk.
- Itt vagyunk. - mondta egy nagy fánál megállva. A fa tetején egy kis faház volt.
- Felmehetünk? - kérdeztem.
- Persze. - mondta. Felmásztunk a fán. A kisházban nem volt sok minden. Egy ágy, egy asztal, fotel, díszek és játékok.

~most~

Felmásztam a fán. A ház nem tűnt már olyan nagynak, mint régen.
- Mi ez a hely? - kérdezte a szalmaszőke hajú fiú mikor beért.
- Hosszú történet. - mondtam.
- Van időnk. - mondta.

~6 éve~

- Én építettem ezt a házat. - mondta.
- Szép kis ház. - mondtam.
- Szeretnék elmondani valamit, Lizzie. - mondta a fiú. Én csak csodálkozva néztem rá.
- Szeretlek, Liz. - mondta.
- Én... én is téged. - mondtam.
- Ezt neked hoztam. - nyújtott ode nekem egy rózsát. - Abbahagylak szeretni mikor a rózsa összes szirma elszárad. - mondta.
- De hát az nemsokára úgyis bekövetkezik. - kételkedtem.
- Majd meglátjuk. - mondta.

~most~

- Szóval igen. Ezen a helyen vallott nekem először szerelmet Regulus. - fejeztem be a történetet.
- Azta. - mondta Barty.