Balatoni éjszakák

10. rész

Másnap ismét egy csodaszép reggelre ébredtünk, szinte egyszerre értünk ki a fúkkal a konyhába.

-Fiúk: Jó reggelt csajok!

-Lányok: Szép jó reggelt Nektek is.

Mindenki csinált magának reggelit, a srácok vajas pirítóst ettek szalámival és majonézzel megbolondítva, Szofi nutellás kenyeret evett, Flóra meg Én joghurtot ettünk müzlivel. Eközben Tomi szól Szofinak, hogy nutellás lett a szája, holott nem így történt.

-Szofi: *ránéz Tomira* Hol lett olyan a szám?

Ennek hatására Tomi megcsókolta Őt.

-Tomi: Amúgy nem is lett csokis a szád, csak vicceltem.

-Szofi: Hahaha... Jó vicc volt.

-Tomi: Tudod, hogy szeretlek.

-Szofi: Igen, tudom. *Odabújt Tomihoz, Ő pedig megsimogatta a vállát és puszit adott a fejére.*

Flóra egy pillanatra nem figyelt és Máté beleevett a joghurtjába, amit Flóra nem hagyott szó nélkül.

-Flóra: Szerelmem! Ne edd meg légyszi a kajámat!

-Máté: *Teli szájjal beszél* Jól van na. Bocsi, csak megkóstoltam.

-Flóra: Semmi baj, nem haragszom. Gyere ide Te. *Megölelték egymást*

Én pedig magamba kuncogni kezdtem kezemben csokis kekszel, amit Dini kivett a kezemből és megevett. Persze ezt utólag vettem észre.

*Ránézek Dinire*

-Dini: Most mi van? Mit követtem el?

-Én: Nagyon jól tudod. Megetted a csokis kekszemet.

-Dini: *Cuki szemekkel néz rám* Ne haragudj, bocsáss meg!

-Én: *sóhajtok egyet* Persze, hogy megbocsáttok, ez egyértelmű. Nem haragszom rád.

-Dini rádőlt a vállamra, puszit nyomtam az arcára, majd odahúzott magához és megcsókolt. Délelőtt kimentünk egy kicsit medencézni, de egy óra múlva csörögni kezdett Dini telefonja.

-Máté: *halkan odaszól Dininek* Ki az?

-Dini: A Brasch Bence.

-Máté: Miért keresett Téged?

-Dini: Mert lesz Náluk egy buli és Minket is meghívott rá.

Természetesen elfogadtuk a meghívást, aminek Bence nagyon örült. Kijöttünk a vízből, gyorsan átöltöztünk, majd indultunk is a buliba. Mikor odaértünk, Bence üdvözölt Minket, nagyon közvetlen volt Velünk. Leültünk a kanapéra beszélgetni, közbe pedig üdítőt kortyolgattunk. Ekkor Bence odalépett Hozzánk és bemutatta az egyik haverját Dávidot, akivel egy jót beszélgettünk. Kis idő elteltével a fiúk felkértek Minket táncolni, ami bevallom, nagyon jól esett. Dávid is csatlakozott Hozzánk, majd odament Flórához és elkezdett Neki udvarolni, amit Flóra nem hagyott szó nélkül.

-Flóra: Dávid! Hagyjál engem békén légyszíves! Nekem Te ne udvaroljál, hisz van pasim.

-Dávid: Jajj cicám ne légy ilyen morci! *Megsimogatta az arcát*

-Flóra: Nem vagyok a cicád! Hagyj engem békén kérlek! *Hátrálni kezdett, Dávid meg egyre jobban közeledett felé.*

Fél szemmel néztem végig az eseményeket, de aztán Én se bírtam tovább és odamentem Hozzájuk megvédeni Flórát.

-Én: Dávid! Ide figyelj! Hagyjad békén légyszi Flórát! Látod, hogy nem akar Tőled semmit. Meg amúgy is van Neki pasija. Szóval kopj le!

-Dávid *gúnyos hangon*: Huhh de félek! Nekem Te ne mondd meg mit csináljak! *Arrébb lökött engem*

Máté azon nyomban odaszaladt Hozzánk megvédeni Bennünket, de sajnos Dávid megütötte Mátét, amitől vérezni kezdett az orra. Flóra hozott is egy rongyot és letörölte a kifolyó vért Máté orráról.

-Flóra *íjjedten*: Jól vagy Életem?

-Máté: Igen.

A másik két fiú is csatlakozott, hogy ha bármi gond van, közbe tudnak lépni. Amikor Dávid látta, hogy nincsen az útjában senki, kihasználta a lehetőséget, megfogta a karomat, udvarolni kezdett Nekem és azt akarta csókoljam meg.

-Én: Dehogy csókollak meg! Hagyj engem békén légyszi!

Próbáltam lerázni, de sajnos nem tudtam. Eközben Dávid átölelt engem, majd ráléptem a lábára, ennek hatására megütött, amitől elájultam.

-Dini *idegesen*: Na jó most már tényleg betelt a pohár! Hagyd békén a lányokat!

Odament Dávidhoz, behúzott Neki egyet, aki visszaütött Dininek és elkezdett vérezni a szája. Dini odajött Hozzám, szegény kétségbe volt esve a többiekkel együtt, de hála istennek kis idő után magamhoz tértem. Kinyitottam a szemem és megkérdeztem mi történt.

-Dini: Majd otthon elmeséljük, ettől függetlenül úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod. *Szorosan megölelt engem*

-Én: Awww. Olyan édes vagy. Neked viszont tiszta vér a szád.

-Dini: Igen.

Fogtam egy tiszta rongyot és letöröltem Dini száját, majd hazamentünk. Gyorsan elmentünk fürdeni, majd a fiúk szóról szóra mindent elmondtak, amik a bulin történtek. Emellett Flóra iszonyú hálás volt Nekem és Máténak, amiért megvédtük.

-Én: Oh hát igazán nincs mit!

-Máté: Szívesen Életem! *Odabújt Hozzá és megcsókolta*

*Szofi átölelte Tomit*

-Tomi: Mi a baj Kicsim?

-Szofi *félénken*: Semmi, csak nagyon aggódtam a buliban, mert attól féltem még nagyobb bajotok lesz.

-Tomi: Elhiszem, de hidd el, vége van már. Nyugodj meg! Gyere adj egy csókot!

*Szofi megcsókolta Tomit*

-Én: Dini!

-Dini: Mondjad!

-Én: Huhh...Hát...Nagyon köszönöm Neked, hogy megvédtél engem, borzasztóan hálás vagyok. Annyira szeretlek.

-Dini: Awww. Szívesen, máskor is. Én is szeretlek Téged. *Hosszan megöleltük, majd megcsókoltuk egymást*

-Lányok: Na fiúk, mentünk aludni.

Az ajtó felé vettük az irányt, de a srácok elénk álltak.

-Szofi: Mi a baj fiúk? Miért álljátok el az utunkat?

-Máté: Azért, mert azt szeretnénk, ha ma este is Velünk aludnátok, hisz látjuk Rajtatok, hogy mennyire hatása alatt vagytok még a történtek miatt.

Egymásra néztünk a csajokkal és természetesen beleegyeztünk, aminek a fiúk nagyon örültek. Mindenki adott a szerelmének csókot, majd szorosan összebújva aludtunk el Velük.