Balatoni éjszakák

11. rész

Másnap reggelizés közben előhoztuk a tegnap estét.

-Flóra: Jajj az nagyon  rossz volt. Még mindig hatása alatt vagyok a történteknek.

Én: Ne aggódj, Én is így vagyok ezzel.

-Dini *Picit idegesen*: Figyeljetek! Szerintem legyen az, hogy soha többet ne hozzuk elő a tegnapi bulit. Felejtsük el. Benne vagytok?

*Mindenki egyszerre*: Igen. 

-Máté: Inkább gondolkodjunk azon mi legyen a mai program.

-Szofi: Oké.

Amíg ezen agyaltunk, addig visszamentünk a szobánkba felöltözni. Összeraktuk a cuccainkat, közbe Flóra felakarta venni a kedvenc ruháját, amit Mátétól kapott tavaly Születésnapjára, de sajna beleakadt a bőrönd cipzárjába és elszakadt picit a ruha.

-Flóra *Kétségbeesve*: Ahjj ne már. Ez volt a kedvenc ruhám.

*Eközben átjönnek a fiúk*

-Dini *Aggódó hangon*: Mi történt Lányok?

-Én: Beleakadt Flóra ruhája a cipzárba, nagy nehezen kiszedtük onnan, de sajnos elszakadt egy kicsit az anyag. 

*Mindannyian megvigasztaltuk Flórát*

Máté: Gyere ide Életem ölelj meg!

*Flóra megölelte Mátét, közben keservesen sírt.*

-Tomi: Ne aggódj! Biztos meglehet valahogy javítani a ruhát.

-Én: Tudom már mit csináljunk.

-Flóra: Mit?

-Én: Van itt a közelben egy varroda, vigyük el oda, hátha megtudják csinálni.

-Szofi: Ohh ez remek ötlet.

-Flóra *jobb kedvűen*: Úriisten! Köszönöm Nektek! Az nagyon jó lenne.

-Én: Szuper, akkor mehetünk?

-Flóra, Szofi: Naná.

Elindultunk 3-an a varrodába, mikor odaértünk, elmondtuk mit szeretnénk.

-Varrónő:Persze, megcsinálom a ruhádat. 10 perc múlva kész is lesz. Megvárjátok?

-Mi: Persze.

*10 perc elteltével*

-Varrónő: Parancsolj! Kész is lett.

-Flóra: Úristen, nagyon köszönöm. jobb, mint új korában.

-Varrónő: Ohh hát igazán nincs mit.

-Szofi: Huh de szép lett! Nem? *Rám nézve*

-Én: Dehogynem. Csodálatos.

-Flóra: Mivel tartozunk?

-Varrónő: Semmivel. Szívesen csináltam.

-Flóra: Biztos?

-Varrónő: Persze.

-Flóra: Nagyon köszönjük mégegyszer is.

-Varrónő: Szívesen. 

*Hazamentünk*

-Szofi: Sziasztok fiúk! Megjöttünk.

-Tomi: Sziasztok Csajok! Sikerült megcsinálni a ruhát?

 *Kijöttek a fiúk a nappaliba*.

-Flóra: Igen. Meseszép lett.

*Flóra felvette a ruhát*

-Máté: Hűha, de jól nézel ki benne.

-Flóra: Köszi Szívem.

-Dini: Képzeljétek, kitaláltuk hova menjünk ma.

-Én: Hova?

-Dini: Balatonfüredre csónakázni. Itt van nem messze.

-Én: Komolyan? Úristen. 

-Flóra: Aztaa, ez szuper program lesz.

-Szofi: Jujj de várom már.

-Fiúk: Hát még Mi mennyire várjuk.

Gyorsan átöltöztünk, majd indultunk is. Mikor megérkeztünk a helyszínre, földbe gyökerezett lábakkal álltunk és gyönyörködtünk a tájban, ami lélegzetállítóan szép volt. Béreltünk magunknak két 3 személyes csónakot, az egyikbe a fiúk, másikba pedig Mi lányok ültünk. Nagyjából  egyszerre indultunk el, az elején fej-fej mellett haladtunk, de sikerült lehagynunk a fiúkat.

-Tomi: Ahjj srácok, gyertek evezzetek már! Nem hagyhat le Minket 3 lány.

-Dini: Szerinted mégis mit csinálok? Evezek ahogy tudok.

Mindannyian megálltunk egy kicsit pihenni, majd a fiúk valamiért kihajoltak a csónakból és majdnem beleestek a vízbe, Mi meg ott röhögtük Őket.

-Máté: Hahaha...Nagyon vicces.

Kis idő után folytattuk tovább a csónakázást. Egy darabig simán ment minden, egészen mostanáig, ugyanis nem vettük észre, hogy belementünk a nádasba. A fiúk röhögtek Rajtunk, Mi meg csak forgattuk a szemünket, de hála istennek sikerült kikecmeregnünk onnan. Ezalatt a fiúk behozták a lemaradást és utolértek Bennünket. A két csónak szorosan egymás mellett volt. Tomi sármosan nézett Szofira, megfogta a kezét, odahúzta magához és jó hosszan megölelték egymást. Máté megérintette Flóra kézfejét, majd jó hosszan megcsókolták egymást. Dini pedig megfogta a csuklómat és csücsöríteni kezdett, vagyis csókot akart, de Én csak forgattam  szemem és nem adtam Neki, ami által "szomorú lett." Kieveztünk a partra, kiszálltunk a csónakból, Dini egyből odajött Hozzám, sármosan nézett Rám, követelte a csókot, amit ezúttal meg is kapott, persze jó hosszan. Addig a többiek elindultak a kijárat felé, hátra néztek és megkérdezték, hogy jövünk e már vagy itt állunk még holnap hajnalig?

-Dini: Hahaha. Persze, megyünk már.

*Dini megfogta a kezemet és utolértük a többieket*

*Közben eleredt az eső*

Gyorsan siettünk haza, nehogy megázzunk. Még időben hazaértünk, hiszen pár perc elteltével csak úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, mindemellett még dörgött, villámlott is. Hamar lefürdött Mindenki, majd a fiúk átjöttek Hozzánk tv-t nézni, majd hirtelen elment az áram, amitől mindenki megijedt. 

-Tomi: Nyugi skacok, ne féljetek, minden rendben lesz. 

Mindenki a telefonján lévő elemlámpával világított, majd egy 15 perc múlva visszajött az áram.

-Szofi: Ohh hála istennek visszajött.

-Én: Én is ezt mondom.

-Flóra: Jól van fiúk, Mi mentünk aludni. 

-Fiúk: Oké. Aludjatok jól!

-Lányok: Ti is.

-Máté: Ma is Velünk alszotok?

-Szofi: Igen.

-Máté: Ez az!

Mindannyian nyugovóra tértünk, jó éjt csókot adtunk a fiúknak, végül szorosan összebújva aludtunk el Velük.