Álmodnak-e a rókák sült bárányokkal?

Pirkadat

- Jól hallom? – kérdezte Alex.

- „Attól függ. Mit?" – nézett rá érdeklődően Kasumi. – „Több mindent is hallok."

- A forrást... a forrást hallod? – pontosított.

- „Igen. Nem lehet messze, talán az orom mögött." – bökött az orrával a sziklafalra.

Tovább kapaszkodtak felfelé. Vagyis jobbára csak Alex kapaszkodott. A kitsune játszi könnyedséggel vette ezt az akadályt is, mint oly sok mindent. „Lehet, hogy tényleg meleg vizű lesz?" – reménykedett, mikor megcsapta az orrát az enyhe kénszag. Kasumi már felért. Stabilan megtámaszkodva lenyújtózkodott, majd fogaival ráfogott a hátizsákon kialakított fogóra. így felsegítve társát az utolsó pár méteren.

- Miért jövünk mi ilyen helyekre? – panaszkodott, miközben lenézett a szédítő mélységbe.

A hegyoldal, koránt sem volt függőleges, de nem volt érdemes megindulni rajta lefelé.

- „Te örültél meg annyira, mikor az öreg nyolclábú azt mondta, hogy itt lehet egy meleg vizű forrás." – válaszolta kicsit sértődötten.

- Költői kérdés volt. – forgatta a szemét. – De, legalább igaza volt.

A kis, sziklákkal és mohával tarkított fennsíkon egy gőzölgő medence várta az arra tévedőket. Szélé sekély, de ahogy a hegy emelkedett, az oldala letört és szemre egy kellemesen mély tavacska alakult ki. Jobb oldalán egy kis patak vezette el a felesleges vizet, mely valamelyik repedésben egyszerűen eltűnt. Mire Alex odaért, Kasumi már hasig benne volt.

- A felszerelést ugyan vegyük már le a hátadról. – mondta dorgálóan.

A kitsune szomorúan kiballagott, majd megvárta még megszabadítják a málhától. Egy szempillantás múlva ismét a vízben volt. Alex is vetkőzni kezdett. Hasonló helyzetekben, korábban még ugyan feszélyezte kicsit, hogy Kasumi meztelenül látja, de a közös utazás során ez valahogy kikopott. A csípős szellő miatt azonnal libabőrös lett, így utolsó ruhadarabjait már csak eldobta.

- Hú, ez de jó. – mondta elégedetten, mikor elmerült a kellemes melegben. – Meg tudnám szokni.

Idejét sem tudta, hogy mikor fürdött utoljára meleg vízben. „Talán, még otthon. Bár azt sem tudnám megmondani, hogy mikor fürödtem egyáltalán utoljára." – nevetett fel.

- „Mi az?"

- Csak eszembe jutott, hogy rég fürödtünk.

- „Két hete és négy napja." – adott pontosan számot.

- Ez most szemrehányás akart lenni? – sandított rá Alex.

- „Értsd, ahogy akarod, csak mondtam." – hagyta függőben.

Alex hátradőlt és élvezte a pillanatot. Ritkán volt rá alkalom, hogy igazán elengedhették magukat. „Sok minden történ mióta Kasumi megállított a portálnál." – emlékezett vissza.

Az elmúlt pár hónapban sokat megtanult az Alterről, amely koránt sem volt annyira kegyetlen hely, mint ahogy azt elsőre gondolta. Több olyan lénnyel is találkoztak, melynek intelligens tudata volt. Eddig csupán tolmács nélkül nem értették, hogy mit mondanak. Egy kitsunével az oldalán a nyelvi akadályok sok helyen ledőltek és pár szóval elkerülhető volt a konfliktus. A legnagyobb különbség viszont az, hogy a legtöbb entitás messziről elkerüli őket. „Most is az, az öreg arachnid telerakta a gatyáját, amint meglátta Kasumit." – mosolyodott el.

Alex pár hét után felhagyott azzal, hogy kövesse az idő múlását. A nyár eltelt és őszbe fordult. „Talán október vége felé járhatunk." Egyszerűen engedte magának, hogy sodorja az élet. Ritkán telepedtek le hosszabb időre, inkább járták a világot felfedezték a helyeket. Meghallgatták a többi lény történetét, persze, ha szóba állt velük. „Csak jó éreztük magunkat... de ezt sem gondoltam volna, mikor először ide kerültem."