Szerelmes vagyok egy Gallagher-be

part 11

Amikor elég idő után úgyéreztem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy egyedül kimozduljak a házból és ha meglátom Carl-t nem szaladok vissza akkor este 20:00-kor lementem az éjjel-nappaliba a vacsorához kaját venni. De amikor kimentem az ajtón már éreztem,hogy nem kellet volna kimennem ennek ellenére evvel nem is törődtem és tovább mentem de amikor rátértem volna a járdára valaki megfogta a derekam.
-Szia
-1. Ne ijeszgess 2. Hagyj békén!
-Figyelj az a dolog nem úgy volt ahogy te gondolod.-erőszakoskodott Carl.
-nem tökmindegy? Megtörtént? Meg ezek után pedig légyszives HAGYJ BÉKÉN!-majd elengedett én meg sietősen elmentem bevásárolni. Amit bevallok visszafele iszonyúan nem volt kedvem jönni, mintha megéreztem volna,hogy ennél azért nagyobb gond is lehet és lett is.
Épp visszafele jövök mikor nyitnám ki az ajtóm és Carl elkapja a kezemet és a falhoz ránt pont úgy, hogy ne tudjak el menni.
-Hagyj békén.
-Nem teszem, szeretlek.
-Rohadtul nem szeretsz.
-De igen.
-figyelj, csak engedj el!
-tessék. Nem tartottalak itt te meg 2 féle módón  is el tudnál menni mégis itt vagy még.

Nem néztem a szemébe. Még csak egy pillanarra sem.
-Mégis mi a frászt vársz még tőlem már bocsánatot kértem!-kezdte felemelni a hangját de nálam itt szakadt el a cérna.
-Bocsánatot? Az hiszed, hogy kibaszott bocsánattal meg is vagyunk és megbocsájtok neked? Ezt vártad?-kezdtem kiabálni. Aztán bementem a házba és rázártam magamra és az ajtónak dőlve kezdtem sírni.
-Nem hiszem el, hogy velem megtörténhet ez-suttogtam magamnak. Zara nem is volt otthon úgyhogy ez így mégszörnyűbb.
20 perc sírás után megpróbáltam megnyugodni és elkeztem megfőzni a vacsorát zenét hallgatva.
Mivel már nagyon éhes voltam ezért megettem.
Majd elindultam a fürdőbe, lefürödtem, fogat mostam majd elaludtam

Reggel:

El kell menjek a boltba vásárolni mert különben éhen halok lassan.
Bár valjuk be mostmár annyira nem is bánnám de azért na.
Szóval miután elkészülődtem (fehér cargo nadrág fekete pulcsival) elmentem le a boltba.
Szerencsére, és ezért áldom az eget, Carl-lal nem találkoztam. Nem mintha nagyon akartam volna.
De valjuk be kicsit hiányzik...
NEM NEM NEM nem mondhatom ezt, hisz megcsalt.
Inkább elmegyek sétálni.
Kb 2-3 órát sétáltam és kezdtem fázni úgyhogy elindultam haza.
És vajon kit látok meg?
Hátvpersze hogy az idióta Carl-t. Kezdem unni, hogy mindenhol ott van ahol én is.
Vajon miért?
-már mimdenhol kerestelek-szólt hozzám Carl
-szuper! Mert én nem-mondtam tettetett lelkesedéssel.
-Ne legyél már ilyen. Kérlek! Tényleg sajnálom!
-figyelj Carl ezzel elkéstél...
-Tudom hogy hazudsz! Tudom hogy még mindig szeretsz.-és hogy mi volt a legszörnyűbb az egészben? Hogy teljes mértékben igaza volt.
-És ha így van? Akkor mégis mivan? Te úgysem szerettél annyira engem mint amennyire én téged.
- Ez hülyeség, ezt az egészet még csak nem is én akartam!
-Tökmindegy te mit akartál! Az a lényeg, hogy megtörtént.
-De Jázmin várj!- ott hagytam. Egyáltalán nem voltam kiváncsi a magyarázkodásaira. Talán ha több időt vagyok ott simán kimagyarázta volna magát, de én ezt most nem hagyom.
Talán egyszer lesz rá elég jó érve viszont amég nincs addig én nem fogok hozzá szólni.

______________________________

Sziasztok! Tudom hogy egy időre eltüntem de ezt még beszeretném fejezni és aztán egy új történetet elkezdeni remélem azt is sokan fogjátok szeretni. Puszaaa!!