Szerelmes vagyok egy Gallagher-be

part 12

Utáltam magam, és még mindig utálom magam.
Fogalmam sincs miért magamat hibáztatom amikor nem én tehetek róla, hogy megcsalt...
Inkább elhesegettem ezeket a reggeli gondolataim és inkább elmentem felöltözni. Fekete szaggatott bőszárú nadrágot és egy fekete toppot vettem fel,majd leindultam a konyhába reggelizni. Minden olyan halk volt, és csendes valahogy hiába telt el ennyi idő mióta Carl-t kiköltöztettem, mégsem szoktam még meg az egyedüllétet. De talán így kell lennie, legalábbis hiszem, hogy így kell lennie.

Ebédre spagettit csináltam meg egy kis palacsintát. Eldöntöttem hogy ma a szobámban leszek és sorozatokat nézek, arc maszkot rakok fel, meg hát ilyenek. Tehát csak magammal foglalkozok.
Ez egészen 17:07- ig volt ugyanis hallottam a telefonom csörgését, aminek nem igazán szenteltem sok figyelmet mert hát na. Miért is?
De aztán amikor vagy a hatodik alkalommal kezdett el kicsörögni a telefonom, még a számot sem néztem meg csak felvettem.
Ugyan nem tudtam ki volt már az elején mérges voltam rá amiért megzavarta az "énidőmet" úgyhogy így szóltam bele:
-Mivan?
-Neked is szia!- szólt bele Carl a vonal másik végéről.
-Carl, mond mit akarsz, mikor fogsz már végre békén hagyni?
-Jázmin, megmondtam, hogy akkor, amikor végre elfogadod a bocsánatkérésemet!
-Istenem.-suttogtam.-Bocsánatkérés elfogadva, csak kérlek hagyj békén!-majd kinyomtam a telefont.
10 perc múlva az ajtómon való kopogtatásra lettem figyelmes.
Kimentem a konyhába majd kinyitottam az ajtót.
Carl-lal találtam magam szemben
-Jázmin én tényleg nagyon sajnálom!- ölelt meg egyből.-örülök hogy megbocsátottál.
-Carl, azt csak azért mondtam, hogy végre békén hagyj.-forgattam a szemeimet.
-Tehát valóban nem is bocsátottál meg?-kérdezte szomorúan. Na most erre mégis mi a francot kellet volna válaszoljak.
-hát...már nem annyira haragszok rád.-mondtam hátha jobb kedvre derül.
-Köszönöm!!-Néha tényleg olyan mint egy kisfiú. Na meg persze néha le is ütném.
-Jólvan, majd egyszer megbeszéljük oké?
-Rendben!
-Szia Carl!
-Szia Jázmin!

Este:
Elmentem a fürdőbe csak a szokásos skin care rutinomat megcsinálni. Csináltam vacsorát, ami igazából sima rántotta csak sajttal, paprikával, paradicsommal.
Már éppem gondolkozok, hogy elmenjek e aludni, amikor egy sms-t küldtek.
Gondoltam Carl az már megint, de nem, egyáltalán nem.
A szüleim voltak csak. Azt írták hogy Csütörtökön meglátogatnak. Ennek a hírnek borzasztóan örültem, mivel már nagyon rég nem láttam őket élőben. Ezt úgy értem, hogy mindennap videóchateltünk, de az mégsem ugyan olyan.
De az azt jelenti hogy kb két nap alatt rendbe kell tenni a lakást, kajarecepteket nézni (mert hát mégsem kínálhatom meg őket egy tál rántottával.) És erre van két nap. És ez két dologra alapvetően elég lenne, de a szoba úgy néz ki mint amin egy tornádó söpört volna át, tehát az a két nap elég kevésnek tűnik. De inkább nem gondolkoztam ezen és lefeküdtem aludni

Kedd:

Reggel első dolgom volt elmenni a boltba és venni néhány alapvető cuccut pl: liszt, cukor, kenyér, meg ilyenek.
Másodszorra pedig nekiálltam megcsinálni a hálószobám. Ami "csak" annyiból állt, hogy összeszedtem a szennyesem, a szemetet megcsináltam az ágyat és hát bumm el is ment vagy másfél óra.

Következő állomás a fürdőszoba volt.
Estére 4 szobával lettem kész.
Holnapra maradt még három szoba. És a konyha, emeleti fürdő.
Úgy éreztem sosem leszek kész és inkább hagyom, hogy ott rohadjon meg minden a földön. De végül nem így lett.
Szerda estére készen is voltam mimdennel, este? Inkább éjszaka ugyanis 23:09 volt.

Csütörtök:
Végre! Ma jönnek és nem kell többet szenvedjek. A gondolat is kiráz, hogy mégegyszer ennyi ágynemüt cserélgessek le meg fel.
10 órára ide is értek.
Szó szerint mindenki a nyakamba ugrott. Örültek nekem és igazából én is nekik. Nagyon szükségem volt már rájuk.
Gondoltam körbemutatom nekik a házamat.

-Na és ezek itt pedig a szobák, mindenki választhat magának.-anya és apa egyszobában aludnak, a hugom és az öcsém pedig külön. Nagyon tetszett nekik a házam. Ennek pedig csak örültem, mert ilyenkor gondoltam arra, hogy mennyire megérte kitakarítani.
-Na és Jázmin, van barátod?
-Nem anyu, jelenleg nincs.
-Pedig olyan gyönyörű vagy!
-Köszönöm anya.

Jövőhét kedden mennek haza. Addig még jó sok minden fog történni errefele.

______________________________

Na sziasztok !
Elhoztam nektek a kövi részt. Ha megkérhetlek nézz meg a másik könyvemet is, amit az oldalamon megtalálsz!
Még csak egy rész van kint viszont igérem nemsokára folytatni fogom! Puszaa!!