Szerelmes vagyok egy Gallagher-be

part 10...DE...

Szóval mielőtt elmezdeném, elszeretném mondani, hogy ezt a könyvemet szüneteltezni fogom vagy pedig egy héten egy rész lesz maximum. Ennek több oka is van.
Már nem élvezem ennek a könyvnek az írását és a suli se könnyű. Ennek ellenére egy másikat el fogok kezdeni, persze nem igérem, hogy annál sűrübben fog kijönni rész. De igyekezni fogok. Viszont mostmár tényleg itt a part 10.
______________________________

* Pár hónap múlva*

Nem számoltam a hónapokat, hogy mennyi telik, múlik, mivel tudom amint ránéznék a naptárra, hogy annál jobban hiányozna.
Zarával, Debbie-vel, Fiona-val elvagyok. Carl-lal elég gyakran telefonálok és ilyenkor eléggé hiányzik.
Na de a lényeg most kezdődik...
Ez is egy átlagos napnak indult. Kávéztam felöltöztem, hiányoltam Carl-t, tehát csak a szokásos.
Amikor Fiona felhívott:
-Szia Jázmin, figyeld Monica meghalt.
-Micsoda?
-Hát azért annyira nem nagy ügy.
-Megértem.
-eljössz Carl-lal és Zarával a temetésre?
-Carl hazajön?
-Haza.
-Eljövünk.
-Okés sziaa
-Szió

Szóval ma ez történt.
Ma beszéltem még Carl-lal de nem akartam neki megemlíteni.

Ezek után csak teltek a napok. Mivel tudtam-hogy Carl hazajön ezért hiába teltek még is vagy egy millió évnek tűnt.

Majd amikor Carl hazajött a nyakába borultam annyira hiányzott. Persze azért nem nagyon volt szomorú Monica miatt. Ian annál inkább senki se tudja miért talán a bipoláris zavara miatt mivel Monica az összes gyerekét le se szarta.

Na de a temetés napja...hát mondhatni, hogy Gallagherek-nél ez sem a megszokott módón megy. Ki gondolta volna?
-Zara szerinted jó a ruhám?
-Nem tök mindegy mit mondok úgyse hallgatsz rám.
De amúgy szép vagy!
-Jó igazad van, és köszi.

Szóval miután megvolt az 50-szer átöltözés azután elkészültem végre.
Carl már várt rám és Zarára szóval gyorsan kellet elkészülni, aztán kimentünk hozzá.
A temetés valjuk be eléggé puccos volt ahhoz képest amit Monica megérdemelt volna, otthagyta az egész családját és ezek után ilyen temetést kap? Chh. Na mindegy. Eléggé gyorsan lezajlott ez is. És mivel Monica halála nem nagyon hatott meg senkit. Sőt...Csaptunk egy bulit is.
Mindenki jól érezte magát és bulizott. Majd egyszer csak hírtelen egy nagy ordítást hallottunk. Hát mi más is lehetett volna? Carl elfogott valami rablót vagy tudja a halál, hogy kit. És kb ennyire emlékszem mivel az este hátralévő részében úgy berugtam, hogy arra sem emlékszem, hogy miként és mikor kerültem haza. Bár nem is ez a lényeg hanem, hogy hazakerültem mert számomra ez is csoda volt. Aztán reggel lett tízkor keltem fel de ezek után benyomtam a reggeli kávémat és már fel is mentem felöltözni:

Nem mondtam még de Carl ma nem velem aludt hanem otthon, de ezt hamar megtudtam érteni.
Viszont dél körül azért átjött.
-Te Carl!
-Mond!
-Micsináltál azzal a betörővel?
-bezártam a pincénkbe!
-most komolyan?
-aha?
-és akkor mit fogsz vele kezdeni?
-jóútra térítem.
-azt meg hogy fogod csinálni?-kérdeztem hitetlenül.
-majd meglátod!
-remek.
Mint kiderült Carl "tandíját" vagy ösztöndíját vagy tudja a faszom mijét egy másik feketének adták.
-kurva jó
-az, de akkor, hogy fogsz visszamenni.
-összegyüjtöm rá a pénzt.
-mennyi?
-majd megmutatott egy papíron lévő nem is kicsi összeget..sőt!
-Huha ezt elég nehéz lesz összegyűjteni.
-tudom.

De most térjünk át egy másik témára: 5 nap múlva el is engedte a betörőt úgy, hogy jó útra tért.

-na látod?-nézett a betörő után akit elengedett.
-látom.
Carl eléggé sok módón keresett fizetséget.
Például még több embert zárt a pincébe amiből azintén keresett pénzt.

Miután kiengedte a betörőt kb. 2 nap múlva visszajött egy eléggé jó pénzthozó ötlettel:
-Carl tereld jó útrra a barátnőmet!
-miért én?
-mert te engem is jó útra tereltél pár nap alatt! És fizetnek érte 4000 dollárt!
-komolyan?
-az apja gazdag.
-legyen.

Valjuk be én eléggé féltékeny voltam hisz Carl nem nagyon hozott le a pincébe nőket max ilyen 30-40 körülieket.

-De Caarl!
-Jázmin 4000 dollárt fizetnek érte! És tudod, hogy szeretlek!
-jó de akkor is mi van ha a lány rád mászik?
-nem fog ez az ember a barátja!
-az csak egy dolog
-JÓ!
-jó.
Azzal inkább megpróbáltam magamat megnyugatatni ezért ikább felmentem Zarához éy nál sírtam ki magam persze csak halkan, hogy Carl ne halja!
-kicsim, semmi baj megbízhatsz benne!
-Jó de akkor is mi van ha a lány váratlanul lekapja?
-nyugi nemhiszem, hogy lesz ilyen oké? Különben is megbízhatsz Carl-ban.
-ahjj oké.-döltem Zara vállára.

És monden rendben is ment egészen a mai napig.
7 körül járt az idő és Fiona-val megbeszéltük, hogy náluk vacsorázom.
-Carl egy jó ideje a pincében van megnézem mitcsinál!
-okés-mondta Fiona
Így lementem kinyitottam a pinceajtót de ami akkor fogadott látványt egyszerűen nem bírtam felfogni.
A lány, hogy is mondjam? Furulyázott.khmm.
És ezek után pattant nálam el a cérna.
-Baszódj meg Carl!-mondtam halk csalódott hangon.
Majd becsaptam az ajtót.
-Fiona bocsi de ma nem tudok nálatok vacsorázni. Eszembe jutott, hogy még van egy kis dolgom.-csodálkoztam, hogy kibírtam sírás nélkül. De amint kimentem azon az ajtón elkezdtem sírní. Elöszőr csak halkan de amint beléptem a házba egyre jobban és jobban.
Zara aggódva futott le, hogy mitörtént.
-Jázmin mi történt?
-C-C-Carl.-szipogtam
-mi van vele?-kezdett egyre jobban aggódni értem.
-m-m-megcsalt!
-jesszusom, gyere ide-ölelt meg.
Jólesett, hogy ő legalább itt volt mellettem.
Nem aludtam egész este. Én sírtam, Zara meg azért volt fent, hogy engem vígasztaljon és, hogy ki találja, hogy mégis mit kéne csinálni. Úgyhogy Zarànak támsdt egy ötlete. Vagyis több is de némelyik szabályba ütközött volna. Bár nem is olyan rossz ötlet felgyujtani a csajt. Dehát börtönbe még nem nagyon akarok kerülni. Dehág itt van Zarától pár ötlet ezen kívül:
-gyújtsuk fel Carl-t.
-Dobjuk ki a cuccait az ablakon.
-változz meg külsőleg
-nyírjuk ki Carl-t és azt a csajt.
Hát az 1. És az utolsó kissé szabályba ütközik de a másik kettő jó ötlet. Szóval kidobálgattuk Carl cuccait az ablakon majd először fodrászhoz mentünk el és megcsináltattsm a hajam teljesen más fazonura és barnára festettem:

Aztán jöhetett egy gyors stílús váltás úgyhogy elmentünk ruhákat venni. Így végül ilyen fajta stílusom lett:

Ez tetszett meg érdekes módon. Mondjuk a boltos elég furcsán nézett amikor hirtelen a semmiből elkezdtem sírni. Így Zara próbálta menteni a helyzetet és azt mondta a boltosnőnek:
-Elnézést csak szegénykét nagyon meghatják a ruhák!-a boltos csaj csak úgy nézett, hogy: ahhha értem.
Msjd 5 körül mentünk haza addigra én is elfáradtam de még akkor is sírtam amikor letusoltam...