___________________________•Lisa Ventura•
Csak ne Charles legyen,csak ne ő!Futották el a gondolataimat a segélykiáltások.
-Charles Leclerc új sajtósa leszel!-jelentette ki apu büszkén,mint aki megváltotta a világot.
-Nem,nem és nem.Miért nem lehetek Seb bácsié??-emeltem fel a hangom,amikor mindketten tudtuk,hogy a szívem mélyén a Monacoi volt a nagyobb vágyam.
-Sajnálom kicsim,de hidd el,mégis csak jobb,mintha semmi munkád nem lenne,főleg így,pályakezdőként.-ebben igaza volt,de akkor is,miért pont a fiú.
Neki sem kellett több,megjelent,mint az emlegetett szamár.A gesztenye barna haja kicsit kusza,egyben rendezett is volt.Az egyen Ferraris póló mögött csak úgy sikongattak a kockák.Elképeztő.
Sziaszok!Örülök hogy Lisa lesz a sajtósom!-jelentette ki,mintha élete leggyakorlottabb munkaerőjét kapta volna meg.
-Ja.Én is.Nagyon.-jelentettem ki silányan,ami egyből lejött neki.
...........
Miután letudtuk a legrosszabb részt,Charles elindult tesztelni,én pedig magamhoz vettem a munkához tartozó eszközöket.
A teszt nagyon jól ment a fiúnak,és persze Sebnek is.Az autókat nagyon jól összeraktuk az évre,ezért eredményes szezonra számítunk.Miután visszaálltak az autók a garázsokba,váltottam Sebbel pár szót,de mivel mennie kellet interjúkat adni,és mostmár nekem is a fiú után kellett 'loholnom',gyorsan elköszöntünk egymástól.
Charles mellett mentem,aki örömmel az arcán közeledett a riporterek felé.
-Mikor ismételjük meg a beszélgetést?-zökkentett ki a gondolataimból-Én még semmit sem tudok rólad,és mostmár hogy együtt is dolgozunk,ideje lenne elmennünk egy 'csapatépítő vacsorára' nem gondolod?-szerintem ő most nem akarja tudni hogy mire gondolok,még sírás lenne a vége.
-De,persze!De csak a munka végett!-tettem hozzá szigorúan a szemébe nézve,amit elsőre egy enyhe kacajjal,majd egy komoly nézéssel viszonzott.
...........
Nagyon sokáig bentvoltunk.Iszonyatosan sok dolgunk volt még a szezon kezdése előtt,ami érthető volt,csak azt nem értettem nekem miért kell ott maradnom.Apámmal sem akartam vitatkozni,mivel én mostantól ugyanolyan dolgozó vagyok ott,mint mindenki más,ezért ha vitába szállok vele,gond nélkül elbocsájt,hiszen a munka az munka.
Sajtósként nekem a munkám már lejárt aznapra,ezért leültem egy kanapéra,és vártam,a nap végét.Zenehallgatás közben becsuktam a szemem,és észre sem vettem,hogy elnyomott az álom.A pihentető alvásból egy hallkan szólintkató hang keltett fel.
-Lisa.Lisaaa.Kelj feel!-tette a kezét a vállamra Charles,amitől egy kicsit kirázott a hideg.
-Fentvagyok,fentvagyok!-pattantam fel egyből a kanapéról,amitől egy kicsit meg is szédültem.
-Ne olyan gyorsan,az az én dolgom a futamokon!-kapott el a fiú nevetve.Egyből kipattantam a karjai közül amint jobban lettem,mert ha tovább maradok,biztosan hasonlítottam volna a kocsink egyik színére.
Köszönöm!-csak ennyit tudtam kinyögni.-Mostmár mehetünk?-kérdeztem tőle,hiszen gondolom ezért keltett föl.
-Igen!És elviszlek a hotelhez!-jelentette ki büszkén.
-De hát nekem itt áll a kocsim,és amúgy is,ezt mégis miből számoltad ki?
-Reggel is behozlak,és akkor majd holnap már a saját autóddal mehetsz vissza,de addig is,nem engedem,hogy ilyen álmosan vezess.És ha út közben elalszol?
Egy kicsit igaza volt,de nem gondolom hogy vezetés közben csak úgy eltudna aludni az ember.
-És miért érdekel téged annyira a sorsom?-álltam hozzá egy kicsit közelebb.
-Mert nem akarok új sajtóst kapni,téged már megszoktalak.-rántott vállatt.
Tudtam,hogy ennél több van a dolog mögött.De nem szálltam vele vitába,mivel a végén mindenképpen ő nyert volna.Egy Forma1-es pilótával vitázni olyan,mint egy zsiráfnak balettezni.Lehetetlen.Ők mindenben a legjobbak akarnak lenni,és ez persze a magánéletükre is igaz.
-Rendben!Gondolom,úgyis egy hotelben lakunk,csak eddig mindig elkerültük egymást.
A paddockból kiérve jöttem rá,hogy semmilyen kabátot nem hoztam magammal,pedig itt az esték már elég hidegek.Ezt Charles is észre vehette,mivel amint beűltem a matt fekete,nevével és számával ellátott kocsiba,oda is adott egy pulcsit a hátsó ülésről.
-Igazán nem kell,már csak úgyis a hotel előtt szállunk ki,addig meg csak nem lesz semmi bajom.-tiltakoztam a ruhadarab ellen.
-De,felveszed!-nyomta a kezembe,ezzel közelebb hajolt az arcomhoz.
-Komolyan mondom,rosszabb vagy mint az apám.-kuncogtam rajta,majd magamra öntöttem a ruháját.
...........
A hotelhez érve kiszálltunk a kocsiból,és megvártam amíg Charles az egyik dolgozónak adja kocsija kulcsát,hogy parkoljanak le vele a garázsban.A fiú a szobámig kísért,ami 2 szinttel van fentebb,mint a sajátja.Éppen készültem volna levenni a pulcsiját,amint megakadályozott benne.
-Lehet még nálad,és majd holnap reggel visszaadod!
-Miért,szerinted annyira büdös vagyok,hogyha most elvinnéd,akkor elájúlnál?-néztem fintorogva a fiúra.
-Persze,megvárom amíg nálad kimossák.-válaszolt vissza szarkaztikusan,amire mindkettőnk szája mosolyra húzódott.
-Jóéjt Charles,és köszönök mindent!
-Jóéjt Lisa,holnap találkozunk!
Amint becsuktam a szoba ajtaját,mélyen beleszippantottam a ruhadarabba,amitől majdem elszállt az agyam.Az lehetséges hogy az eleinti gyűlölet kezd átalakulni egy baráti kapcsolattá?Gondolataimba merülve nyomott el az álom,és annak reménye,hogy ez az év a Ferrari és a fiú éve lesz.
Folytatás következik.
Sziasztok!Próbálok aktívabb lenni,és gyakrabban hozni a részeket,ezzel nem csalódást okozva nektek!Remélem eddig tetszik a munkám,és ha így gondolod,szavazz rá.:)
Szép napot nektek!
YOU ARE READING
Nem Létező Szavak |C.L.|
Fanfiction"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
