Nem Létező Szavak |C.L.|

23.𝑭𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕

•Lisa Ventura•

-Chole,kimennél egy pillanatra,apám küldött hogy adjak át valamit Charlesnak,köszönöm! -szépen és nőiesen kitessékeltem a lányt az ajtón,majd mikor már csak ketten voltunk,kérdőre vontam a fiút.

-Most ezt miért kell,azt hiszed hogy ettől majd féltékeny leszek,és egyből visszakönyörgöm magam a karjaidba?

-Nem csak hiszem Lis,hanem tudom.-ezzel a mozdulattal csókba húzott,de én pár másodperc múlva el is váltam tőle.

-Tudod hogy nem lehet Charles,az emberek nem valami elfogadóak.Mi van,ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember,egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal.A Monacói megszeppent egy pillanatra,majd csak ennyit tudott kinyögni.

-De hát,három hét és 17 leszel nem?-néha azt érzem,hogy az a 21,csak 12...

-Igen,de legalább 18 éves koromig kéne várnunk,addigra te már 23 leszel,és kicsit sem lesz időd a világbajnokságok mellett egy olyan lányra,akivel már 2 éve ismeritek egymást,és rég elmúlt az akkori szikra.Te akkor már rég híres leszel,szebbnél szebb modell lányokkal járhatsz,mit sem törődve azzal,hogy én egész nap egy hangrögzítővel járkálok utánad mint valami kivert kutya.-miközben tartottam a világfeltáró beszédemet,Charles úgy nézett rám,ahogy még soha.Lehet nem fogta fel hogy nekünk nem lehet közös jövőnk,mivel amint befejeztem és ránéztem,ismét csókba hívta ajkamat az övével.

-Elhiszed,hogy nekem nem fog kelleni más,csak te?Elhiszed hogy azóta a pillanat óta,amikor a kocsid hátuljában kötöttem ki,fülig szerelmes vagyok beléd?-a szavai olyan mélyen a szívembe csempészték magukat,mint amikor először hallottam aput a fülesen keresztül a pilótáival beszélni.
-És mi lenne,ha nem mondanánk ki azt a szót?Az "sz" betűset.Ez lenne számunkra a nem létező szó.

-Szóval,ha jól értelmezem,nem mondanánk ki,de mind ketten tudnánk egymásról,hogy ez az igazság?

-Pontosan ahogy mondja,Mi amore.

A tervével egyet értettem,de attól függetlenül,hogy nem mondjuk ki,senki sem tudhatja meg.Az a legnagyobb szégyen lenne,mivel egy ítélkező világban élünk,ahol az emberek nem tudnak törődni a saját dolgukkal.Charles a szívemre kötötte,hogy az időmérő után egyből kér valaki mást Chole helyére,ami egyből nyugodtsággal tőltött el.

A fiú az időmérőn,és a másnapi futamon is kiválóan teljesített,mivel mindkettőn második lett.A tömegbe nem mertem bemenni,mert féltem hogy összenyomják a karomat,ezért egy szolid ünnepléssel búcsúzkodtunk el egymástól Charlesal,mivel a gipsz miatt nem fogjuk látni egymást három hétig.De nem is én lettem volna,ha ez alatt a három hét alatt ne történt volna velem valami.

Folytatás következik