"Tudod hogy ezt nem tehetjük meg, az emberek nem valami elfogadóak. Mi van, ha valaki meglátja hogy egy 21 éves majdnem felnőtt ember, egy 16 éves lányt csókolgat? -szembesítettem a kemény valósággal. A Monacói megszeppent egy pillanatra, majd csak...
A történtek után csak arra tudtam gondolni,hogy ennek az egésznek miért pont velem kell megtörténnie.A földet bámultam,de éreztem,hogy a legkisebb Leclerc tekintete lyukat éget a hátamba.
-Tényleg nem tudtál rólam,vagy csak nem akartál egy testvér párbajba kerülni?
-Ha tudtam volna hogy a bátyám alakulója vagy,szerinted felvettelek volna az ölembe,vagy az ehhez hasonló dolgok?-jogos kérdés.
-Ezek alapján nem hiszem.De figyelj csak,ha nincs semmi dolgod vissza vinnél a hotelemhez?Semmi kedvem vissza menni a pályára,főleg hogy Charlessal se lenne energiám találkozni.-nem tudom miért,de úgy éreztem számíthatok a fiúra.
-Szóval legyek én a szőke herceg a fekete lovon?A saját mondatán édesen mosolygott,majd a hátamhoz simította a kezét és a lift felé kísért.
A kocsiban elmondtam Arthurnak a hotel címét,utána a kínos csend telepedett ránk.Az elmúlt egy óra történései pörögtek végig az agyamon,amikor megszólalt a mellettem lévő.
-Tudod,te túl szép vagy a bátyámhoz,és szerintem korban sem illettek össze annyira.-gondolkodott hangosan.
-Az első felét köszönöm,a másodikhoz pedig annyit mondanék,hogy honnan tudod hány éves is vagyok??-mértem végig a srácon a kijelentését furcsállva.
-Miért,hány éves is vagy?14??!?
-Hát te hülye vagy!Annyi idősen nem is dolgozhatnék itt!Jövő hónapba leszek 17.-világosítottam fel.
-Ohhh,ritka,hogy a korod beli lányok már ilyen lelkesedéssel dolgoznak.-ezt vegyem még egy bóknak?
-Nagyon köszönöm Arthur!-simogattam meg a fiú kormányon lévő karját,amit egy lágy mosollyal viszonzott.
A hotelhez érve jöttem rá,hogy apu csak 2 óra múlva fog ideérni,és addig egy kézzel kéne megoldanom a dolgaimat.Végső elkeseredésemben megtettem azt,amivel lehet hogy egy egész lavinát indítok el.
-Arthur...?-szólítottam meg kedvesen-ha megkérhetlek,felkísérnél a szobámba,és segítenél az esti teendőimmel?Apu két óra múlva fog hazaérni,és nem szeretnék addig egyedül lenni.De persze csak akkor ha nem gond.
-Persze Lisa,természetesen segítek,ha már én okoztam neked ezt az egészet.
A fiú a vállára vette a táskámat,amiben kicsit hülyén nézett ki,majd illedelmesen kisegített az autóból.Belenyúlt a táskámba a szoba kulcsért,majd egy perccel később már az otthonos kis lakásban voltunk.
Segített kikötni a cipőmet,majd lepakolt a konyha helyiség asztalára.A hűtő üres volt,mivel nem úgy terveztem hogy az egész estémet a kórházban fogom tölteni.
-Rendeljek fel valamit?-fordultam Arthur felé,aki már teljesen otthonosan érezte magát.
-Hagyd csak!Add ide a telefont,majd én megoldom!-ezzel a mozdulattal kikapta a vezetékes telefont a kezemből,és rendelt fel egy sushi tálat.Pont azt,amire most éheztem.
Amíg várakoztunk,a fiú segített levenni a pólómat és a nadrágomat.Ezt a szituációt kínosnak éreztem volna,ha közben nem lettünk volna mindketten vörösek a művelet közben.Lehet,hogy ez megindított bennem valamit?
Rám adta a pizsamámat,miközben a meleg leheletét éreztem a hátamon.Az izgató műveletsort a szobapincér csengetése zavarta meg.
Arthur ajtót nyitott,majd az asztalra rakta a tálat,amin finomabbnál finomabb sushik sorakoztak.Ő pálcával,míg én villával folytattam az étkezést,mivel mással nem nagyon ment a dolog.
A romantikus vacsoránk közben megosztottuk egymással az életünket.Mint kiderült,ő jelenleg a Forma 3-ban tevékenykedik,de jó úton halad a Forma 2 felé.
Én elmondtam neki,hogy ez csak a 2. hétvégém a munkában,és nagyon sajnálom hogy nem tudok ott lenni a kezem miatt....
Erre a mondatomra a fülem mögé tűrt egy tincset,majd közelebb hajolva ezt mondta.
-Te is tudod,hogy szándékosan nem csonkítanék meg egy ilyen gyönyörű lányt...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
