Konohába 5 éve érkezett meg egy új technológia, a hordozható fényképezőgép. Naruto pedig Hokageként elsőként próbálhatta ki, megörökítve saját maguk és az utókor számára minden vidám, kellemes és kevésbé publikus pillanatot. Ezzel pedig Sasukét telj...
Sasuke könnyes szemmel keresi meg az első képet a memóriakártyán. Hogy biztosan az elejéről tudják nézni. A képek gyors egymásutánban váltják egymást. Szemei mégis követni tudják azokat. Mennyi emlék! Naruto ismét megcsinálta.
Végül a képek követhetetlen kavalkádja megakad és megjelenik az első fotó. Sasuke ajkai önkéntelenül is mosolyra húzódnak.
**
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez a kép akkor készült, amikor Dobe hazahoztad a fényképezőgépet. Milyen lelkes és élettel teli voltál!
Emlékszem, hogy csodás kora nyári nap volt. Sütött a Nap, egyre melegebb lett az időjárás. Fiatalok voltunk és gondtalanok. A falu is egyre élénkebb lett, ahogy a turizmus fellendült. Az Akadémia éppen új geninjeit engedte útjukra. A Kutatási osztály pedig gőzerővel azért dolgozott, hogy ne maradjunk le a többi országtól technikailag. Mindig kitaláltak valami újat. A legtöbbjük merő baromság volt. Néhányat már azelőtt kidobtál a kukába, hogy megépíthették volna a prototípusát. Párat a tesztelés közben vetettetek el. Némelyiket pedig egyenesen te tesztelted. Ahogy a hordozható fényképezőgépet is. Persze ismertük már korábban is a fényképezőgépeket. Hiszen genin korunkból nekünk is van a Hetes csapatról csoportképünk. Most is ott van a polcon. De az, hogy ezentúl a zsebünkben is elférhet ez a ketyere, nagyon izgalomba hozott téged. Elsőnek akartad használni. Nem bírtad ki, hogy eljusson a tömeggyártásig. Az egyik prototípust hoztad haza. Naruto, ha tudnád, hogy ma már ezek a gépek alig nagyobbak, mint egy cetli!
Emlékszem, mennyire haragudtam rád, amikor az orromba toltad azt a szart!
Emlékszel? Valójában nem ez volt az első, csak az ez előttieket mind töröltük. Egyik elmosottabb volt, mint a másik, némelyik az ujjadat, a földet, a zsebed, a pólódat vagy igazából azt sem tudtuk, mit örökített meg. Az, hogy ez ennyire jól sikerült, jó 1 órás szerencsétlenkedésünkbe és vitánkba került. Itt lett elegem és beletörődtem a sorsomba. Szándékosan mozdultam bele a képbe. Eredetileg csak egy egyszerű ölelkezős kép lett volna. Tudod, csak hogy szivassalak, belemozdultam és ez lett belőle.
Őszinte leszek, minden alkalommal legszívesebben hozzád vágtam volna. Vagy a földhöz. Vagy bármi, csak tüntesd el! Már akkor elegem volt belőled és az újdonsült fényképezési mániádból.
"Mosolyogj!"
"Csííííííííz!"
"Az utókornak."
"Sasuke, gondolj bele, milyen jó lesz majd visszanézni ezeket, ha öregek leszünk és ráncosak!"
"Naaa, csak még egyszer! Egy napon még hálás leszel nekem ezért!"
Oh, Dobe, ha te azt tudnád, hogy mennyire igazad lett: én most leírhatatlanul hálás vagyok neked ezekért a felvételekért. El sem tudnád azt képzelni. Én se tudtam eddig a pillanatig.
