Konohába 5 éve érkezett meg egy új technológia, a hordozható fényképezőgép. Naruto pedig Hokageként elsőként próbálhatta ki, megörökítve saját maguk és az utókor számára minden vidám, kellemes és kevésbé publikus pillanatot. Ezzel pedig Sasukét telj...
Sasuke egész este a gondolataiba mélyedve nézegette a felvételeket. Némelyiken perceket időzve, másokon pedig gyorsan átszaladva. Szíve egyszerre telt meg fájdalommal és örömmel, hogy újra láthatta szerelmét. Persze, a lakásban itt-ott fellelhető egy-egy közös képük, de az más... Nem ugyanolyan.
Olyannyira belemerült a képekbe, hogy észre sem vette, hogy Menma mellette elaludt a kanapén. Mosolyogva kapta fel a csöppséget és vitte az ágyába. Gondolatban pedig fejbe kólintotta magát, hogy ennyire nem figyelt oda és semmit sem haladtak a jelmezével.
Ezúttal sokkal könnyebb léptekkel ment fel a padlásra. Gondolatai száguldottak, olyan emlékek lepték el tudatát, amelyek eddig még sose. Orrában szinte érezni vélte Naruto illatát, bőrén selymes érintését, ajkán csókjai puhaságát. A hiány olyan súllyal telepedett testére és tudatára, amellyel még sohasem. De ez a súly most más volt. Édes súly volt a számára.
Arcán apró mosollyal emelte ki a gondosan becsomagolt narancssárga felsőt és fekete nadrágot a dobozból, amelyeket Naruto folyton hordott a hétköznapokon. Hogy ő mennyire utálta ezt a színt mindig! Egyszerűen úgy érezte, hogy képes lenne kiégetni a retináját néha. Mégis hiányzott neki, hogy az ő Dobéja fejvesztve rohangáljon egy-egy új narancssárga darab után a boltokban. Sose értette, miként képes így ragaszkodni ehhez az undorító színhez. De ő is tudta, Narutóhoz tökéletesen illik ez a szín. Ahogy őhozzá a sötétkék és a fekete.
Rövid ideig rendezgette a doboz tartalmát, majd a kiválasztott darabokkal lecaplatott a nappaliba. Gondolt rá, hogy ő készítse el... de ő csak néhány kisebb szakadást tud befoltozni, ekkora munkát képtelen normálisan végezni. Talán ez az egyetlen kézség, amit sosem szégyelt, hogy nem tud elsajátítani.
Ovi után be kell ugrani a varrónőhöz - jegyezte fel magának a feladatot, majd ő is nyugovóra tért.
Reggel a szokásos mederben telt a készülődés. Menma, ahogy minden reggel, még félig alva sétált be az óvoda kapuján. Álmossága persze azonnal elmúlt, amikor meglátta barátait és már kezdődött is az egész napos rosszalkodás. Még Sasukétől is elfelejtett elköszönni. Csak a szokásos.
Hazaérve azonnal a TV elé ült és újra a fényképezőgépnek szentelte figyelmét.
**
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jajj Dobe, te annyira, de annyira baka vagy! Emlékszel? Ekkor voltunk együtt 2 éve hivatalosan. Ezt ünnepeltük egy fürdőben, ami csak a miénk volt.
Annyira boldogok voltunk!
És te hoztad magaddal ezt a szart. Nem is értem, miért. De komolyan! Te is és én is pontosan tudtuk, hogy ki sem fogunk mozdulni a fürdőből vagy a szobánkból. A kezdetektől nem volt kérdés, hogy annyiszor fogjuk csinálni, ahányszor csak szusszal bírjuk. Annyi helyen, amennyin nem válik nyíltan közszeméremsértésnek. Vagy legalábbis ahol ennek az illúzióját megkaptuk az egyik bokortól, a fa lombjától vagy a víztől.
