Konohába 5 éve érkezett meg egy új technológia, a hordozható fényképezőgép. Naruto pedig Hokageként elsőként próbálhatta ki, megörökítve saját maguk és az utókor számára minden vidám, kellemes és kevésbé publikus pillanatot. Ezzel pedig Sasukét telj...
- Van egy kis meglepetésem a számodra - mondja, mikor az óvodából a lakásuk bejáratához érnek. Arcán halvány mosoly, zsebében a kulcsával babrál. Szándékosan szerencsétlenkedik a zárral, hogy húzza a kisebb agyát.
- Igen? Igen? Igen? - kezd el pattongi. - És mi az? Hol van?
- Odabent - bök a fejével az ajtó felé. - De nem nyílik az ajtó - sóhajt drámaian.
- MI?! Neeee! - vonyít. - Siess már Papa! Nem bírom tovább! - rángatja a kezét izgatottan. Ezúttal Sasukének nem kell eljátszania, hogy nem találja a kulcslyukat, ilyen rángatás mellett még csak a közelébe sem tudja tartani a kulcsot. Aztán mégiscsak sikerül neki. Megkíméli fia idegeit. - Ezaz! Bíztam benned Papa! Tudtam, hogy megcsinálod! - löki ki hatalmas slunggal az ajtót. - Hol van? Mi a meglepetés? - pattog az előszobában. Mintha rugót húztak volna a lábára cipő helyett.
- A konyhapulton van - válaszol mosolyogva. Alig mondta ki, Menma repülő módjára szalad a cél felé.
- Wáááááá! - sikít izgalmában és máris a Hokage köpenyében száguld végig a lakáson. - Én vagyok a Hokage! - ismételgeti nevetve. Sasuke nem is érti, honnan ez a rengeteg energia a fiúban. Talán cukorral etetik egész nap az oviban, bosszúból, hogy beiratta a gyereket? Hm, nem is olyan lehetetlen gondolat.
- Vigyázz, ne szakítsd el vagy piszkold össze! Holnap lesz az ünnepség, legalább addig bírja ki! - kiált utána fejét rázva, de tudja, hogy szavai süket fülekre találnak. Nem telik bele 5 perc, a lakás egyik pontjáról hatalmas zaj hallatszik. Még csak meg sem lepődik. De vajon mit borított fel vagy éppen magára? - Menma, minden rendben? - kérdezi bizakodva és elindul a gyerekszoba felé. - Menma...? - nyit be. Először meglepődik, majd elmosolyodik. Tiszta Naruto ez a gyerek. Úgy látszik, eddig tartott az energia: tisztán látszik, hogy leesett az ágyról. Jobb lába még a matracon, azonban ő maga már a szőnyegen alszik. Még édesen hortyog is. - Bolondóra - rázza mosolyogva a fejét és óvatosan az ágyre emeli a kisfiút.
- Apuci - motyogja és magára húzza a köpenyét, így inkább rajta hagyja. Úgysem lesz baja. Ugyanabból az anyagból készült, mint annak idején Narutóé. És arról tudja, hogy rendkívül strapabíró. Kivéve persze, ha véletlen megtalálják gyújtani sushi készítés közben.
Kilépve a szobából elégedetten néz körbe. Délelőtt mindent megcsinált, így folytathatja a számára oly kedves időtöltését.
**
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Uhh, Naruto, ez a kép elképesztő lett rólad!
Egyik reggel úgy ébredtél, hogy nem akarsz többet te lenni a "narancssárga srác", ahogy te fogalmaztál. Így hát egész nap mást sem csináltunk, mint különböző ruhaüzleteket jártunk, hogy megtaláljuk neked a tökéletes stílust és színt. Őszintén: egyik rosszabb volt, mint a másik. Határozottan úgy gondoltam, hogy nem kéne színt változtatnod. Jó neked a narancssárga.
