~két orvos, egy szív~ SZÜNETEL

4.

Lia szemszöge'

Az egyik kórteremben ébredtem. Fogalmam sincs hogy hogyan kerültem ide. Ebben a pillanatban kinyílt a szoba ajtaja.

-Jó hogy felébredtél mert egy fontos dolgot kell kérdeznünk tőled

-Ne támad már így le őT Ali még csak most kelt fel

-Mi történt égészen pontosan

-Elájultál valószínűleg sokk hatására de elvégeztünk más vizsgálatokat is de nincsen más bajod

-És az a beteg még mindig itt van

-Az aki akkor érkezett amikor elájultál igen még itt van és pontosan róla akartunk kérdezni hogy...

-Ő az exem szpihés problémái vannak

-És ezért szakítottál vele?

-Egyszer rajtam vezette le a feszültségét és engem okolt azért amilyen. Elegem lett abból hogy így kezel ezért elmentem nem volt könnyű döntés de ez vagy már 4 éve volt túl tettem magam rajta.

-Akkor értem már hogy miért akarta ennyire megtudni hogy hol vagy

-Nem tudhatja meg hogy itt vagyok

-Nyugi nem fog bántani a szavamat adom rá.

-Köszönöm

-Mi akkor megyünk

-Én még maradok

-Rendben

-Lia kérdeznem kell valamit

-Hallgatlak

-Pontosan hogy bánt veled

-Erőszakos volt, folyton fenyegetett, követett mindenhová. Elegem lett abból hogy egy fikareznyi magánéleten sem volt. Ha nem tudott valamiről azt finoman vagy keményen így is úgyis megtudta. Ezért is lettem orvos akkor nem tudtam ellátni a sebeiket amit okozott nekem viszont mostmár tudok magamon és másokon is segíteni. És persze ott van a bátyám ügye is. Alapvetően nem akartam orvos lenni viszont a halála ráébresztett arra hogy jó ha tudok másokon segíteni. Akkoriban már elkezdtem az orvosit de abba akartam hagyni,viszont örülök hogy nem tettem.

-Azt elhiszem. Engem is hasonló dolgok tereltek ebbe az irányba. A sereg majd a baleset. Nehéz idők voltak, viszont megtanultam felállni a mélyből és ez volt akkor a legfontosabb.

-milyen baleset ha megkérdezhetem

-golyó volt a fejemben. De sikeresen kiműtötték szóval ezzel a témát le is zártam

-értem. Hát akkor egyikünknek sem volt könnyű múltja

-az biztos

-mindegy hagylak pihenni