Másnap kettős érzésekkel keltem. Először örültem hogy Dorukkal végre együtt vagyunk. Másodszor izgultam, mert nem tudtam hogy mi lesz ennek a kapcsolatnak a sorsa. Mind a ketten orvosok vagyunk, marha elfoglalt emberek. Mindegy nem is angyalok a jövőn inkább a mai napra koncentrálok. Már pontosan elterveztem mindent. Mit mondok majd a lányoknak, hogyan játszom el hogy nem is találkoztunk. Remélem olyan reakciót fog kiváltani belőlük amit várok. Miután elkészültek egy kényelmes szettben indultam el otthonról.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Érkezés után lepakoltam mindent, felvette a köpenyem és mentem is a lányokhoz.
-Szia Lia! Milyen volt a tegnapod? -Mire gondolsz? Á hogy arra amikor ott hagytatok egyedül az étterem előtt? Amikor ott vártam 20 percen keresztül? Szerinted milyen volt? -És nem történt semmi? -Minek kellett volna történnie? Azt beszéltük meg hogy végre töltünk egy kis időt együtt, de ezt az esélyt is elszúrtátok. -De hát mi nem is... -Lányok mostmár mindegy. Ami megtörtént megtörtént nem tudunk rajta változtatni. Majd máskor bepótoljuk, ha az úgy jó -Oké, persze
Láttam rajtuk hogy nem értenek semmit. Nem szerettem hazudni a barátaimnak de ez most teljesen más. Ők is hazudtak nekem. Remélem Doruk is tartja magát a tervhez.
-De Lia tényleg nem történt semmi tegnap_ -Minek kellett volna? -Semminek csak érdekel, mert nem is kerestél minket, nem jöttél utánunk -Igen mivel azt mondtátok hogy ne menjek utánatok, és azért nem hívtalak titeket mert lemerültem.
Valamit improvizálnom kellett. Nem tagadom meglepett az hogy nem hagyták annyiban. Simán beérhették volna annyival hogy Demir elrontott valamit és ezért nem jött be a terv, mert simán kinéztem belőle de nem.
