A főnököm szeretője vagyok (jikook)

1 rész

Jimin szemszöge:

A fönököm szeretője vagyok.

De mindent csak idejében, kezdjük az elejétől.

Megint a seggfej fönököm kávéjával szaladok az iroda felé. Nem hiszem el hogy mindig nekem kell meg vennem, nem is én vagyok a titkára. Csak egy irodai munkás vagyok akinek a fénymásolás a fő feladata. Mégis minden reggel én szaladgálok a három útcával arébb lévő kávézóba hogy még mielőt be érne már várja a kávéja.

Nem miatta, hanem szegény titkár miatt mentem bele ebbe. Ő mesélte hogy egyszer azért ráboritotta a kávét mert ő vitte neki és utána egész nap hozzá se lehetett szólni.

Mivel a titkár jó barátom ezért bele mentem a dologba. Nem nagyon szeretek a főnökömmel találkozni. A hátam közepére nem kivánom azóta az este óta.

Lift helyet a lépcsőt használtam mert az gyorsabbnak bizonyult. Azt hittem nincs bent senki, így kopogás nélkül rontotam be az irodába. De pekhemre, a főnök nagy barna szemei néztek vissza rám.

- Mi történt már kopogni is elfelejtett? - nézet rám nagy szemekkel mint ha tényleg érdekelné. Én csak meg hajoltam, oda tipegtem az asztalához letettem a kávéját, majd már mentem is volna ki. Ha valaki nem húzott volna vissza derekamnál, fogva.

- Már köszöni se köszönsz nekem, pedig milyen jól elvoltunk nem emlékszel? - nem is emlékszek, meg amire emlékszem se akarok.

Egy üzleti vacsora volt, amin le ittam magam a bunkó exem miatt, majd reggel a főnöm ágyában ébredtem, mesztelenül. Ez két hete történt én pedig azóta egy szót se akarok hozzá szólni. Nem azért mert lefeküdtünk egymással hanem azért mert emlékszem hogy ő nem ihatott mert vezetett én pedig kihasználva érzem magam. Egy részeg védtelen embert így a földbe tiporni.

- Na ne legyél már ilyen durci morci. Nem akarod meg ismételni, hmm? - puszilt nyakamra. Nem azt mondom hogy nem kurva jól nézz ki, mert még vak nem vagyok de azért mindennek van határa.

- Engedjen el! - szabadultam ki karjai közül.

- Legalább már hozám szóltál. - nem érdekelt amit modott, csak kijötem az ajtón. Szembe találkoztam, Namjonnal ő a menedzere a cégnek. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni, csak egy pobléma van még pedig az hogy a főnököm legjobb barátja már gimnázium óta.

- Szia már megint a kávé? - igen már mindenki tud arról hogy csak úgy issza meg a kávéját, ha én hozom neki.

- Igen még mindig. - Namjon a legegyütérzőbb mert ő tudja milyen bogaras a főnököm.

- Kitartást! - kedvesen mosolygot.

- Köszi és neked is.

- Nyugi elbírok vele. - legyinte, majd el is tünt a fa lap mögött.

Folytatam utamat a kis irodám felé. Olyan ez mint ami a filmekben is szokot lenni. Egy nagy helység pici el különitet irodákkal.

Alapjáraton jó a munka, csak a kolégák elég pletykásak. Egésznap nem történik semi izgalmas és minden nap úgyan olyan. Ezért ha már egy pici dolog is történik arról már mindenki tud. Mint mikor az ember falun él. Bevalom én is nagyon szeretem a szaftos pletykákat ezért nem tudok rájuk haragudni.

Mikor beléptem az ajtón már rögtön meg láttam a katos legjobb barátom. Aki egy mindent tudó mosolyal fogadott. Ő a legnagyobb shippelőnk álítólag. Hogy őszinte legyek azt se tudom mi az.

- Na történt valami? - már megint kezdi. Ez már ilyen meg szokot minden napos kérdésnek számít nálunk.

- Nem nem történt semmi. És nagyon jól tudod hogy ha történne se mondanám el.

- De miért nem ? - nézet rám nagy szemekkel. Nem az van hogy nem bizok meg benne, csak néha olyan hangerővel beszél hogy még a hatodikon is lehet hallani.

- Tudod nagyon jól hogy mikor szakitotam az exemmel is mindenki erről beszélt, mert te elkézdtél kiabálni hogy " miért szakítotatok, pedig olyan jó képű volt! " és egy hónapig a hátam mögött súgtak össze az emberek. Ezért!. -láttam a fel ismerést a szemeiben hogy igazam van.

- De akkor most igen vagy nem? Mert ha igen akor ma ott alszok nálad.

- Nem történt semi és inkább a férjeddel tölsd az éjszakát. - igen ő házas, nekem meg még kapcsolatom sincs. Ilyen az élet.

- Jó oké igazad van az ő főztjét amúgy is jobban szeretem. - nyújtotta ki rám a nyelvét.

- Hé, én főztem rád öt évig és ez a hála?! - egyetemi éveink alatt én főztem rá, mert a konyhában egy katasztrófa.

- Tudod hogy szeretlek. - ölelt volna meg de én most durciztam igy el húzodtam.

- Taehyung hivat a főnök azt mondta sűrgős.! - valami huncut fény csillant meg szemeiben, ami semi jót nem jelent számomra, az biztos.

- Oké már repülök is. - ő ment az irodába én meg el mentem egy jó víz ízű automatás kávéért. Ez a nap már ennél jobb nem is lehetne.

Éppen vissza fele tartottam mikor, meg láttam Taehyung férjét sebes léptekkel közeledni felém.

- Héhh, Jimin szia. - kicsit liheget a nagy rohanás miatt.

- Szia Hobi, mi járatban erre? - nem értetem mert még soha nem láttam itt.

- Tae othon hagyot valami papírt, úgy hogy gyorsan be szaladtam vele. De már megyek is mert még elkésem.

- Oké szia puszi. - ide adta a papírt majd, egy gyors ölelés után már el is ment.

Taehyung meg Hobi volt az egyetem párja. Mindenki írigykedett rájuk, még én is. Nagyon hamar összejöttek, és már lassan nyolc éve együt vannak. Diploma után, egybe keltek majd rögtön össze is költöztek.

Le raktam Tae asztalára a papírt majd már mentem is dolgozni.

A munkám nem csak fény másolás, de kézel írot levelek írása fel adása, telefon hívások, és minden ilyen szépség. Ez egy hatalmas cég ami minden féle szinészekkel, idolokal, influencerekkel, ( nem tudom hogy kell le írni bocsi) meg még sok mással foglalkozik a mi feladatunk pedig az, hogy híreséget faragjunk belőlük. Azért dolgozom itt mert mindig is menedzer szeretem volna lenni. De még nagyon hosszú út áll előtem hogy az legyek.

Szeretem a munkám, mert nagyon sokat találkozok híreségekkel, menedzerekkel és mindenféle szak emberrel. Nagyon sok barátom lett. Vannak írok, színészek, fényképészek, reklám modelek, és még sorolhatnám. Ebben a szakmában nagyon sokat számítanak a kapcsolatok. Ezért fogadtam el azt hogy attól függetlenül hogy nagyon sokat tanultam még nem vagyok elég tapasztalt ahoz hogy rögtön bele vágjak a közepébe. Lehet hogy egy nagyon hosszú és fárasztó folyamat, de ez a gyerekkori álmom, amit bármi áron meg szerzek.

Ez lenne az első rész remélem tetszet.

Kösszi hogy el olvastad.

Puszi a pocotokra

Sziasztok