A főnököm szeretője vagyok (jikook)

6 rész

Jimin szemszöge:

Míg a kocsiban ültünk, ránk szált a teljes csönd. Nem akartam meg törni. Nem értem még is mit akarhat és hová visz? De most jobbnak gondolom ha nem kérdezem meg.

- Miért dolgozod magad halálra? Nem a segítők feladata mindent elvégezni. - nem értem most miért ilyen, ha lesz saját ügyfelem akkor még többet kell majd dolgoznom.

- Ezt vállaltam ezzel a munkával. Tisztában voltam vele mikor elvállaltam, hogy sokat kell dolgoznom. De ha saját ügyfelem lesz, akkor lehet kétszer ennyit kell majd dolgoznom. - láttam rajta hogy amit mondtam csak feldühítette, de nem érdekel. Meg kell értenie hogy nem egy polyás baba vagyok.

- És szerinted addig lehet saját ügyfeled míg magadért se tudsz felelősséget vállalni? Úgy is lehet dolgozni hogy rendesen alszol, eszel, nem kellene ezekről meg feledkezned. - most úgy érzem magam mint egy kisgyerek akit leszidot az apja.

- Jó, de hová viszel? - nem akarom ezt a beszélgetést folytatni. Ki ő nekem hogy itt papoljon ezekről. Csak a főnököm, nem az apám.

- Hozzám. Először egy étteremre gondoltam, de zuhanyoznod meg aludnod is kell. A ma éjszakát nálam töltöd. - felé kaptam a fejem.

- Mi?

- Nincs semmi "mi?" én azt mondtam és kész. Legyen ennyi elég. A főnököd vagyok ne felejtsd el. - lehet hogy most elvisz magához, de utánna ennyi volt. Nem érdekel se a kávéja se a parancsolgatása. Kibírom valahogy nem szólok hozzá még csak rá se nézzek. Befejeztem ezzel a tuskóval.

***

Sikeresen, meg érkeztünk. Kiszálltam a kocsiból majd ott hagytam. Az ajtó természetesen zárva volt, de mielőtt kiszálltunk, a kezembe nyomta a kulcsot.

Akár hányszor lépek be ebbe a házba, mindig elkápráztat. A nagy világos terek, a sok hatalmas ablak, az ízléses kicsit visszafogottabb bútorok. A fehér bőr kanapé, és a hozzá tartozó fotelek.

A nappaliból nyílik a konyha, ami valahogy a legotthonosabb rész az egész házban. Itt nem minden fehér, fekete vagy szürke. Itt minden féle szint meg lehet találni. Zöld, kék, piros, mindennek persze a pasztell, halványabb árnyalata.

A hangulatnak persze a ház tulajdonosa vetet véget.

- Meny, zuhanyoz le mindent meg találsz a fürdőbe. Ruhát majd, keresek neked. - meg mutatta hol a fürdő majd már egyedül is hagyott. Valahogy olyan érzésem van mintha ő jobban haragudna rám mint én ő rá.

Zuhanyzás közben csak erre tudtam gondolni. Miért érdekli egyáltalán, mi van velem? Semmi közünk nincs egymáshoz.

***

A hajamból, csöpögött a víz, a földre, miközben mentem le a lépcsőn. A ruhák az ajtó előtt vártak. A nadrág hosszú ezért probáltam felhajtani de persze mindig lecsuszik, így inkább csak hagytam és most húzom a földön. A poló a combom közepéig ér, így arra gondoltam hogy elég az, de csak a főnököm házában vagyok.

Mikor lementem a lépcsőn, meg láttam főnökömet a konyhában, főzni. Pólója feszült izmos hátán és izmos tetovált karján. Sok férfi elbujhatna mellette, még is a személyisége kikészít.