A főnököm szeretője vagyok (jikook)

15 rész

Jimin szemszöge: 

Itt vagyunk mind ketten, egy csendes éjszakán. Én csak őt látom, míg ő csak engem. Nem tudom pontosan hogy az amit most csinálunk az helyes, vagy egyáltalán normális dolog -e. De tudom hogy ebben a pillanatban ez most nem számít. 

Édes csókokkal becézi ajkaim, míg erős kezei csípőmön egyre fentebb simogattak. Éreztem, ahogy hideg kezei simogatnak. Éreztem hogy akar. Hogy akar engem. Ajkaimról nyakamra tért át csókjaival. Nem vadul, ért hozzám, nem volt erőszakos. Gyengéden, ízlelte meg bőröm. Éreztem hogy vissza tartsa magát. Ahogy remegő teste egyre csak közelebb került hozzám. Lassan megérintettem, vágytól égő testét. Új begyemmel meg érintettem ing takarta kemény hasát. éreztem ujjaim alatt, ahogy meg remeg. 

Testemet egyre jobban az ajtóhoz préselte. Ujjaimmal elkezdtem gyengéden simogatni. Csak végig húztam ujjaim ingén, míg a nadrágjához nem értem. Az övén meg állt a kezem.

- Végre a tiéd akarok lenni. - az ajkai amik már szívták a hó fehér bőröm, a fogai amiket éreztem ahogyan lassan belém harap, meg álltak. Éreztem ahogy nagy levegőt vesz. 

- Nem bírom tovább. - a fejét a mögöttem lévő ajtónak, döntötte. - Durva akarok lenni veled. azt akarom hogy könyörögj nekem. azt akarom hogy sikíts alattam. Uralkodni akarok rajtad, de túl fontos vagy nekem. Nem akarlak el ijeszteni a valódi énemmel.

- Nem vagy ijesztő, és tudom hogy eddig is az igazi éned mutattad felém. Én csak a tiéd akarok lenni. - gyengéden hajára simítottam, de hirtelen fel kapott az ölébe.

- Amit csak a hercegnő akar. - most már erősen mart ajkaimra. Rögtön meg éreztem nyelvét ami durván tört magának utat.

Már a szobámban voltam, le dobott az ágyra. ott feküdtem előtte, míg ő leszaggatta magáról az ingét. Felém mászott, és folytatta, amit abba hagyott, de most durván szívta bőröm, harapta. Erősen markolta combom, amiket erősen szétfeszített, így támaszkodott felettem.

Nagy kezei pólóm alatt simogattak, meg találta a mellem. mell bimbómmal kezdett el játszani, míg nyelve a nyelvemmel. Nem tudtam csak lihegni, és a hátát, erősen markolászni. Érzem ahogy ez az érzés végig folyik a testemen, és meg áll egy helyen. A vágy szétfeszíti mellkasom, míg az élvezet eszemet veszi. 

Egy egyszerű mozdulattal, szakította szét a felsőm, ami egy reccsenéssel, engedelmeskedett, a felettem lévő, vágyal teli szemekkel nézet végig rajtam.

- Olyan régóta akarlak meg érinteni. Olyan régóta akarom hogy az enyém légy. - nem értem még mindig titkolja előlem hogy még is ki nekem. Mégis honnan ismer engem és nekem honnan kellene ismernem.

A kérdéseimet egyetlen szenvedélyes csókkal hallgatatta el. Ahogy a bőre súrolta az én bőröm, ahogy gyengéden meg éreztem, tudtam hogy csak erre van szükségem. Hogy itt legyen, és teljesen érezzem őt. Ezt akarom.

Meg szabadult a nadrágomtól is, egy könnyű mozdulattal. Végig csókolta hasam mig nem, nemeségemhez nem ért. Ott hagyva szomjazó énemet, csókolta végig combom, minden kis részét.

- Finom vagy hercegnőm. - az ő hercegnője. Hajánál fogva húztam fel magamhoz egy csókra. Igen az övé akarok lenni. Azt érzem hogy igen, amelett a férfi akarok lenni, aki megvéd, aki félt, és aki még ha nem is mondta ki de érzem hogy szeret. Érzem minden érintésén keresztül.

- Na, mi van nem leszel durva? - el pirulva, félre döntőt fejjel, nagy mosollyal kérdeztem meg, ezt a hatalmas medvét, kinek tetoválásái kanyarognak a kezén, feketén világító haja szemébe hull, még is jól láttom a lángot a szemében ami miattam ég.

- Biztos, hogy azt akarod? - csak meg ráztam a fejem.

- Nem de ha te igen akor igen. - azt akarom hogy élveze.

- Veled nem tudok durva lenni. Ahoz te  tút fontos vagy nekem. - diszkréten folytatta a felfalásom. - Te nem akárki vagy hanem a hercegnőm.

A csókok égetik a bőröm, az érintése olyan mint a legfinomabb méreg, a mély hangja ami sutog, olyan mint a legerősebb drog. Még is mikor meg éreztem ahogy belém hatol, olyan tisztán éreztem, egy pillanatra az elmémre szált köd semmivé vált.

A feletem lévő ördögnek tűnő angyal, fejét nyakamba temetve, kerget engem egy olyan helyre ahol csak ketten leszünk.

***

A karjaiban fekszem, és most azt várják hogy legyek össze zavarodva, aggódjak, nem vagyunk együtt, nem mondtuk hogy szeretjük egymást. Nem mondtuk hogy ez hosszú lesz. Nem mondta hogy nem csak egyszer kellek.

De a kezei amik álmában most is belém kapaszkodnak. A tekintette, ahogy rám néz, és az eddigi összes tette elhitetti velem hogy igen. Többet akar és nem csak egy egy éjszaka vagyok. Nem csak egy értéktelen bábú akit csak az ágyban lehet használni.

Hiszem hogy ő más. És remélem hogy nekem is jár a szerelem. Nekem is jár az mint mindenki másnak. Egy nem egyoldalú, önfeláldozó fájdalmas mérgező kapcsolat.

A gondolataim között vissza aludtam...

***

- Jó reggelt Hercegnő. - épp hogy ki nyitottam a szemem, ő az első aki meg látok.

- Jó reggelt. - behunyt szemmel, egy hatalmas mosollyal köszöntöttem. Nem mondott semmi mást.

Mikor kinyitottam a szemem csak, mellettem ült az ágyon, és nagy szemekkel némán nézett rám.

- Mi.. Mi van? Van valami baj? - meg fogtam a combján lévő kezeit.

- Azt hiszem, végre, végre újra itthon vagyok. - a leggyönyörűbb mosollyal mondta végig ezt a mondtatot. Nem tudom mit gondoljak, mondjak vagy tegyek. Az elmém most hasonlít az Antarktisz hoz.

- Miért? - csak suttogva kérdeztem.

- Mit miért? Ja amugy készítettem neked reggelit. - egy tálcát tesz az ölembe, amin egy tányér van, rajta amerikai palacsinta mézzel meglocsolva, és frissen facsart narancs lé.

- Miért vagy velem itthon? Még is en kivagyok? Kivagyok neked? - vissza ült mellém,majd mint egy anya a gyermekének mesélni kezdett.

- Azt hiszem eljött az ideje, hogy bemutatkozak. Te nem Jeon Jungkookként ismersz. Hanem az anyukám család nevén mint Kim. - várj. Kim? Ő lenne az a kis fiú akinek az arcára nem emlékszek, a nevére nem emlékszem, de tudom hogy életem első legnagyobb fájdalma volt mikor elment.

Keservesen sírtam, és barátkozni se akartam utánna. Nagyon megrázott hogy elment. Meghalt az édes anya, igy a rokonokhoz került. Mert az anyukája egyedül nevelte.

- Te te vagy? De hogy emlékeztél rám? Én csak a család nevedre emlékszem. - gyengéden rá simított a kezemre.

- Én idősebb vagyok 5 ével. Az pont elég volt hogy te légy a menedékem. Miattad vagyok az aki. Miattad vagyok most itt.- megszorítottam a kezét.

- Az apám elvitt magával. Megváltoztatta a nevem. Elkezdett tanítani nevelni, hogy vezető legyek. De a mostoha anyám gyűlölt bántott, vert. Mindig azt mondta hogy az ő fiatól veszem el azt ami az övé. Abban a házban mindenki gyűlöl, vagy a halálom kívánja. - lettetem a tálcát, és erősen át öleltem. Az ölébe másztam hogy kényelmesebb legyen.

- Most már nincs semmi baj. Itt vagyok.

Köszi hogy elolvastad😊😊