A főnököm szeretője vagyok (jikook)

10 rész

Jimin szemszöge:

A hangos ébresztőm hangjára ébredtem. Nincs kedvem kikelni az ágyból. Itt akarok maradni. Csak egy picit.
Össz-vissz öt percet forgolódtam még, majd már mentem is öltözni. Az enyhén el nyűt ruháimat húztam magamra. Kéne már új ruhákat venni, de sosincs időm. Soha nem érdekelt mit veszek fel. Azt hordom ami van.
Munka kezdés előtt fél órával már az asztalomnál gépeltem. Tegnap végül nem hagyta hogy befejezem a munkám, így most kell. Mire el indultam az iroda felé már javában fél nyolc volt. A nap már jócskán sütőt. Úgy lennék most inkább kint, mint hogy itt csinálom ezeket. Ahh de jó lenne egy kicsit kimozdulni és nem csak mindig a munka a munka és a munka.
Gondolataimat elhesegedtem, és már kopogtam is. Főnököm jól meg szokot öltönyében, ült az író asztalnál és dolgozott. A kávét és a papírokat le tettem az asztalalára.
- Gyere ide. - nem tudom mégis mire gondol. A székével hátrébb ment engem pedig a combjaira ültetett.
- Ezt nem kéne! Mi van ha be jön valaki? - csak mosolygott. Az én arcom már olyan vörös volt, ő még is csak mosolyog. Jól ál neki a mosolygás. Mikor elsőnek láttam, akkor is meg döbbentem hogy milyen jól néz ki és milyen jól ál neki egy mosoly.
- Akkor, nem is az zavar hogy hol ülsz, hanem hogy mikor? Ha nem itt lennénk nem lenne baj? - a fejét a nyakamba furta, és erősen magához szorított.
- De... De. - nem tudom ki mondani. Lehet hogy még sem lenne baj.
- Nem... Nem tudom. - lehajtottam a fejem. Jól esik mikor így szorít magához. Jól esik mikor miattam dühös, mikor aggódik értem. Minden amit csinál amit tesz, annyira jól esik a szívemnek.
A pillanatot, egy hangos kopogás zavarta meg. Én amilyen gyorsan csak tudtam fel álltam és már az ajtónál is voltam.
- Ak... Akkor szép napot. - egy meghajlás után már ki is szaladtam.
Meg kellett állnom egy pillanatra. Annyira zavarba ejtő volt, de jó érzés is.

°°°
Már a fotózás közepénél járunk. Persze hogy a ruhák jól állnak neki. Persze hogy profin végzi a munkáját, de én tudom milyen, és szinte mindent tudok róla.
- Hozz egy kávét!! - egy tíz perces szünetett tartanak. Ma se kedvesebb, de már meg szoktam. Gyorsan siettem oda ahol a főnököm kávéját veszem minden reggel. Szerencsére nincs a stúdiótól olyan messze.
- Tessék. - le tettem az asztalra. Most olyan forró volt, hogy alig tudtam meg fogni.
- Mi ez?! Ez emberi fogyasztásra alkalmas szerinted?! - egy nagy lendülettel rajtam végezte a kávé.
A szemem be könnyezet, az ajkaim remegtek. Nagyon fáj. Amilyen gyorsan csak tudtam ki szaladtam a mosdóba. Le vettem az ingem. A hasam vörös volt. A felkarom úgy szintén. Próbáltam hideg vizezni, de egy csapban nem nagyon sikerült.
- Gyere már Jimin!! Mi tart eddig!? - dolgozom. Még csak dél van ki kell birnom.
A fájdalom ellenére, vissza mentem dolgozni.
- Gyere nézd meg ezeket nekem. Már most be kéne iktatni.... - annyira fájt a sebbem, hogy alig tudtam figyelni, még is miről beszél.

°°°
Vége a napnak. Ahogy kiszállt a kocsiból, rögtön elsírtam magam. Annyira fáj nem bírom tovább. Amilyen gyorsan csak tudtam, szinte le téptem magamról az inget, most hogy nem ért hozzá semmi már egy kicsit jobb volt. De még így is nagyon fájt.
Elő kotortam a telefonom. Nem tudok többet vezetni. Próbáltam fel hívni Taet de nem vette fel. Mikor már ötödjére próbáltam fel adtam. A szüleim messze laknak. Mást nem is ismerek itt. J-hope tól nem kérnék ilyet.
Mikor már majdnem elaludtam eszembe jutott Jungkook. Meg kerestem a számát, majd már csöngönt is.
- Szia hiányoztam? - mikor meg halottam a hangját, megint elkezdett folyni a könnye.
- Jun.... Jungkook, gyere értem légyszíves. Yoongi háza. - nem bírtam tovább. Elájultam. A fájdalom, és az hogy egész nap így dolgoztam kikészített.

°°°
Próbáltam kinyitni a szemem. Nagyon világos volt a szobában. Csend volt. Az ágy az enyémhez, képest kényelmes. A kezem nem tudtam meg mozdítani. Valaki szorította.
Mikor kinyitottam a szemem, mellettem egy fekete haj csomó feküdt. Az arcát nem láttam de tudtam hogy ki az. Egy apró mosolyt eresztettem. A másik kezemmel végig simitottam a haján. Olyan puha.
Hirtelen fel ült, majd mikor magához tért, úgy lett a tekintette egyre nyugodtabb.
- Hálisten, hogy felébredtél. Úgy meg illesztettél. Mikor meg találtalak a kocsiban, nem voltál magadnál. Ne ijesz így rám mégegyszer. - egy csókot nyomot a kézfejemre.
- Sajnálom hogy meg ilyesztetelek, és köszönöm hogy eljöttél, mikor hívtalak. - nem tudok nem mosolyogni. A sebeim már nem fájnak. És örülök hogy itt van.
- Örülök hogy jól vagy. - most az arcomat, csókolta meg. A hely ahol az ajkai hozzám érték égtek és többet akartak. A gondolataim, megint olyan helyen járkálnak ahol nem kéne.
- Mi történt veled? Azt mondták enyhe égési sérülésed van. Nem értem hogy, mikor? - el kénne mondanom. De nem tudom hogy elmondjam -e. Nem attól félek hogy mit tesz velem Yoongi, vagy hogy vele mi lesz. Most elsőnek aggódtam amiatt, hogy mit fog gondolni rólam. Mi van ha azt mondja, meg érdemeltem, hogy nem végeztem rendes munkát?
- Én... Én. - a kezemre simitott, a szemembe nézet, és most nem a kezem, nem az arcom csókolta meg, hanem az ajkaim. Eddig, nem ilyen érzés volt. Nem volt ilyen felkavaró, ennyire jó érzés. A hasamban éreztem azt a fura érzést. Az arcom szinte lángolt.
- Nyugodj meg. Semmi baj nincs. Csak mond el. - ahogy rám néz tudom hogy igazat mond.
- Az én hibám volt. Vettem Yoonginak kávét ő pedig rám borította. - nem szólt egy szót sem. Én a fehér ágyneműt néztem, ő pedig engem.
- Csak anyit mondj még. Véletlen volt? - erre nem tudtam mondani semmit. Csak meg ráztam a fejem.
- Jól van semmi baj. Feküdj le. Azt mondta az orvos hogy egy hétig még bent kell lenned. - egy hétig, dolgoznom kell.
- De.. De dolgoznom... - a számra tette a kezét.
- Nem fogsz dolgozni. Addig nem míg az orvos azt nem mondja hogy minden rendben. - lefeküdtem. Ő a főnököm, erről nem veszekedek vele.
- Aludj egyet. - meg fogtam a kezét nem akarom hogy elmenjen mellőlem.
- Itt vagyok. Te csak aludj. - egy újabb csókot nyomot most hajamba.
Nem tudom mégis mit érzek iránta, de tudom hogy mellette akarok lenni, addig amíg lehet.

Köszönöm hogy elolvastad😘😊😊