A főnököm szeretője vagyok (jikook)

4 rész

Egy hét telt el mióta ott aludtam a fekete hajú ördögnél. Semi különös nem történt azóta. Nem túlórázom de a kávés dolog még mindig ál, bár nem láttam mostanság. És irodája sem volt valami fényes állapotban.

Szürcsölöm a zöld teám. Nem valami izgalmasak a napjaim. Tae is megkerült de nincs mert máshol van dolga. Hobi modell és most turnézik. Rengeteg országban városban meg fog fordulni három hónap alatt.

Mikor Mr. Jeon felhívatta az irodájába Tae -t is erről volt szó. Hobi át jött ide hogy együtt tudjanak menni. Most Tae a menedzsere de csak most. Mikor vissza jönnek, Hobi kap egy tapasztalt menedzsert aki majd mindenben segíti.

Most kis pihit tartok és nézegettem a képeket amiket tegnap este küldtek de nem volt már energiám meg is nézegetni. Szinte soha nem volt még ilyen mióta itt dolgozom hogy van egy szuszanatnyi időm. Mindig halmokban ált az asztalomon a papír ami csak rám várt, most pedig csak pár darab van és még csak dél van. Ahh nagyon jó érzés.

- Jimin! - szólít meg a titkár.

- Igen? - felé fordultam, és vártam hogy el mondja mit szeretne.

- Mr. Jeon hivatt. Azt mondta siess. - nem ronthasa el semi a kedvem mikor ilyen szép idő van.

- Rendben. - fel totyogtam a lépcsőn. A lépcső mellett hatalmas üveg ablakok voltak, ami meg engedte nekem hogy lássam azt a szép tájat amit most csak innen láthatók.

Be kopogtam, majd egy szó után már bent is voltam. A főnököm nem mondhatta el azt amit én. Az asztala roskadásig volt papírral. Főnököm karikás szemei meg találták az én kipihent látóimat.

- Gyere ide! - hangja rekedtes és fáradt volt. Kócos fekete haja szemébe hullott, a mögül tekintett rám hatalmas szemeivel. Fekete ingjének három legfelső gombja hanyagul ki volt gombolva. Kabátja most nem volt szépen felakasztva csak a kanapén hevert gyűröten. A szoba levegője, bűzlőtt az elszívott szivarok szagától.

Inkább nem elenkeztem csak oda mentem. Egy másodpercnyi időt nem adva rántott izmos combjaira. Próbáltam ellenkezni és kiszabadulni erős karjai közül de mind hiába. Olyan erősen szorított magához hogy nem tudtam szabadulni.

- E..eng..gedj el! Hal..od?! - kérdeztem és próbáltam valahogy elrejteni zavarom.

- Csak egy kicsit.... maradj csendben. Ahhh olyan jó. - motyogta. Fejét nyakamba furta majd ott pihent.

- Mikor aludtál utoljára? - suttogtam megtörve a csendet. Azok a hatalmas karikák olyan könnyen nem teremnek ott. Nekem persze tartotta a kiselőadást hogy ne dolgozzák olyan sokat, bezzeg ő is ugyan ezt teszi.

- Pár napja, de nem számít. - nyamnyogta nyakamba.

- Már hogy ne számítana?! - felháborió mennyire felelőtlen.

- Mi lesz ha valami bajod történik, ne legyél ennyire felelőtlen magaddal szemben! - felemelte fejét nyakamból majd hatalmas éjden fekete szemeivel nézte arcom.

- Te most aggódsz értem? - nem értem miért de igen aggódom.

- Igen, és? - dünyögtem majd el fordítottam a fejem.

Fel állított az öléből. El akartam menni de nem engedte derekamnál fogva ültetett az asztalára. Arrébb seperte a papírokat majd egyik kezét combomra tette.

- Miért aggódsz értem? Azt hittem utálsz. - suttogta. Ajkaimat figyelte, szemeit egy pillanatra sem vette volna le róluk.

- Én is. - ennyit tudtam csak mondani ezt is csak nehezen.