A főnököm szeretője vagyok (jikook)

7 rész

Jimin szemszögéből:

Egy újabb reggel, mikor rohanok a munkahejemre. De most kihagytam a főnököm irodáját. Most nem akarok vele találkozni. A pénteki pont elég volt.

***
Már dél is volt mikor elsőnek feláltam az asztalomtól. Elmentem egy víz ízű kávéért aminek tudom előre hogy semmi értelme de ez is jobb mint a semmi.

A kávém kortyolása közben egy újabb papirér nyúltam. Szeretem a munkám de ez a része annyira unalmas. Minden nap papírokat töltök ki. Vagy éppen a sztárok postjait nézem hogy nehogy valami olyat oszanak meg ami nem igazán releváns. Volt már rá példa. Egy igazán jó este egy részeg fej, következő nap meg mindenhol a bugyija. Igen meg esik. Ezért vagyunk mi hogy nehogy meg esen az ilyesmi.

A cégünk nem preferálja a párkapcsolatot. Nagyon sok a vele járó gond. A szakítás a meg csalás nagyon el vehet valaki hirnevéből.

A sztárokkal szemben sajnos nagyon, nagyok az elvárások amiknek meg kell felelni. Persze vannak akiknek beválik a dráma és pár hétig beszéd téma de az nem hosszú távú ezért nem is alkalmazzák ezt.

De a gálák meg a csomó műsor vagy talk show sok lehetőséget kínál.

Gondolataim ból, egy érintés rázott ki. Enyhén meg ugrottam és úgy néztem fel a főnököm dühös szemei be.

- Miért mentél el?! - a keze az asztalomon volt az arca pedig túl közel.

- Menj hátrébb még valaki meg lát. - próbáltam nehezen arrébb tolni de nem sok sikerrel.

- És akkor mi van? A kérdésre válaszolj! - láttam hogy dühös. De még is miért mit várt hogy majd egy villás reggelit fogok neki csinálni miután, úgy beszélt velem?

- Semmi, dolgom volt. - el néztem a szeméből. Kényelmetlenül érzem magam. Az iroda közepén a főnököm ilyen közel hozzám magyaráz valamit. Biztos vagyok benne hogy 5 perc múlva már mindenki tudni fog róla, és amíg meg nem unják beszéd téma lesz. Nem akarom, miért akarja minden áron elvenni tőlem a nyugodt irodai életem.

Persze jó segített meg ott volt az a csók de nem mentem le hídba, hagyjon békén.

A főnököm és ennyi maradjon is így.

- Gyere velem most, vagy kirúglak. - el indult előttem én meg szaladtam utána azzal a nagy lábaival úgy tud rohanni.

- Mi, most mi van, miért akarna kirúgni, mi jogon!? Mert el mentem!? - kicsapta az irodája ajtaját és be rohant. Gondolkodás nélkül követtem.

Bent, a lihegő főnököm várt.

- Zárd be az ajtót. - a szeme furán csillagot. Nem értem még is miért ilyen. Más miatt lenne ilyen, valamit csináltam?

- Gyere ide! - a parancsoló hangja és ahogy a mellkasa egyre gyorsabban emelkedett valahogy csábító volt. A haja a szemébe hullott. Nagy fekete szemei vészjóslóan csillogtak. Ez mind annyira vonzott.

Nem akarom hogy közöm legyen hozzá. Nem akarom hogy más is legyen, és ne csak a főnököm. Még is ménnel jobban nem akarom annál jobban vonz magához.

Ahogy egyre közelebb mentem, egyre jobban izzott a levegő. Mi ez?

Próbáltam minél lassabban közeledni felé. Nem tudom mit tesz ha a közelébe megyek.

- Nem akartam semmi rosszat, tényleg dolgom volt. - a lépteim lassúak voltak. Mikor elé értem már a szoba levegője ízott.

- Miért akarsz minden áron fel idegesíteni? - a szeme sötét volt, még is anyi érzelem suhant át rajta.