A főnököm szeretője vagyok (jikook)

5 rész

Jimin szemszöge:

- Tudna valaki segíteni?!

- Nekem is!

- Ide is jöjjön valaki!

Igen ha azt gondolod hogy épp bolondok háza van el találtad. El jött az évben az a hónap mikor mindenki az örűlet határán van. Mindig vannak kisebb gálák vacsorák díjátadók de ez az év eseménye. Mindenki be akarja valahogy juttatni a hireségét bármi áron. De tényleg bármi áron.

- Jiminh jiminhh de jó hogy megtaláltalak. Légyszíves segíts nekem. - futott hozzám Rosé. Ami velünk kezdőként, a lehető legrosszabb történhet ha be fognak. Ezek az emberek akik itt dolgoznak szinte már nem is emberek. Ebben az időszakban csak a munka van. Semi más. Ha téged is be fognak, véged. Nem engednek és rengeteg munkád lesz egy másod perc alatt. De én nem az az ember vagyok aki nem mer nemet mondani.

Nyugis napjaim voltak a hetekben. A főnököm habár nem tett le a fura kávé ivó szokásairól, kedves. Tudom én se hittem volna de ez van. Arról a csókról egy szót se ejtettünk de hogy őszinte legyek időnk se volt rá.

Nem akarom eldobni ezeket a napokat. Amíg nem lesz egy saját ügyfelem addig még csak gondolni se akarok rá. Legfeljebb meg nézem a tv -ben.

- Nem. - mentem volna tovább a gőzölgő zöld teámmal, de karomra fogott.

- Légyszíves segíts, tudod hogy nem tudok mással dolgozni. - érdekes egy történet. Mikor ide kerültünk az újak, senki se gondolta volna hogy normális. Éjjel nappal dolgozott, nem fürdött így bűzlőtt. A haja össze vissza ált, és mindenkivel goromba volt az álmatlanság miatt. Minden ujjonc banyának hívja még mindig. Persze akik már előtte itt voltak mind tudták hogy milyen munka mániás. És akkor kapta meg az első feltörekvő színészét. Aki mostanra már nagyon sok díjat és elismerést kapott. Ezért nézek fel rá.

- Miért segítenék? - tudom hogy ilyenkor bármibe bele menne és én szeretnék egy jó üzletet, ha már elent mondok saját magamnak.

- Az összes benti feladatod szét osztom és jöhetsz velem terepre. Tudom hogy ezt akarod úgy hogy siess minden másod perc számít. - ahh, igen ilyen egy jó üzlet. Sose voltam még terepen. De úgy érzem hogy pont itt az ideje.

- Igenis Ahjumma. - mosolyom nagyobb már nem is lehetne.

Táskám fel kapva már mentem is Rosé után. Lehet hogy az elkövetkező hetek embert probálok lesznek még is, ezért jelentkeztem tanultam dolgoztam és küzdöttem eddig. Mindent bele fogok adni.

***

Az út csendesen telt. Meg kell találnunk egy nőt. Befolyásos író akinek már számtalan könyve lett meg filmesítve. Ha találkozunk vele és meggyőzük hogy ajánlja be a szinészünket, mint feltörekvő csillagot, rögtön nagy esélyünk lesz.

- Jó, állítólag minden reggel vonattal utazik mert szereti a kilátást.

- Honnan? - elsőnek is tanulni jöttem.

- Egyszerű, kapcsolatok. Első legfontosabb szabály mindig mindenkivel jóban kell lenned. Újságírók, szerkesztők, van mikor még egy rendőr ismerős is sokat tud segíteni. Ezt jól jegyezd meg.

- Á értem. - ezt én is tudom. De mégis mikor és hol lesz rá alkalmam?

- Áá gyere már le maradsz!! - a vonat majdnem nélkülem ment el de gyorsan fel tudtam szállni.

A vonaton ott ült az a nő aki most számunkra még az aranynál is értékesebb. Egy fehér lenge nyári ruhát viselt egy fekete fehér csíkos szalma kalappal. A szemeit napszemüveggel míg az arcát arcmaszkal takarta el. De én még is tudtam hogy ő az. Ő neki kell lennie.

- Nem láttom. Minek van itt ilyenkor ennyi ember?

- Én láttom. Ott ül. - mihint rá mutattam Rosé már fény sebességel száguldott felé.

Nem hallottam a beszélgetést de láttam hogy érdeklődő. A laptopján vannak videók, amiken minden rajta van amiben tehetséges. Így az író is lathatja és meg mondhatja hogy szimpatikus -e vagy nem.

Ami még nagyon fontos az az első benyomás. Ha az író nőre jó benyomást kelt a miénk.

***

Le szálltunk és egy nagyon boldog Ahjumma jött velem.

- Ahh tényleg egy angyal. Kedves volt és megértő. Tudod ez minek köszönhető? - tartotta felém mutató ujját.

- N.. nem.

- Kezdő. Olyan még mint a harmat. Még nem romlott.

- De nem azt mondtad hogy több könyvét is meg filmesítették? - értetlenkedtem.

- De, de attól hogy az írással régóta foglalkozik, ebbe a világba még csak most került be. Ez okozta a hirnevét. Egy arctalan névtelen nő aki mester műveket tesz le az asztalra. Ebből kifolyólag nem jelent meg semi ilyes fajta rendezvényen.

***
A következő hetekben rengeteget dolgoztam, Roséval együtt. Mindent meg tetünk annak érdekében hogy a mi kis színész palántánk be jusson egy ilyen neves rendezvényre.

- Figyi Jimin babym tudod hol hagytam el azokat a papírokat amik az előbb még a kezemben voltak? - nem sokat aludtunk vagy egyáltalán pihentünk. A higiénia is egy távoli szó lett, de már nem sok van hátra és nagyon sok esélyünk van rá hogy be tudunk jutni.

A mostani helyzet a munka helyemen ilyenkor sose fényes. A főnököm az ilyen ügyek ből próbál ki maradni és inkább csak az irodályából irányit mindent. Ilyenkor minden munkatárs inkább ellenség akikkel minden lehetőségért meg kell küzdeni. Mindenhol kis csoportok vannak akik együtt dolgoznak és mindent próbálnak titokban tartani.

- Ott voltak abban a kupacban, ha jól láttam. - mutattam egy nagy kupac papírra. Egy külön irodában egy ovális alakú asztalnál dolgozunk ami tel is tele van mindenféle papírral, katalógusokkal, telefonokkal és ez mind szanaszéjel. Nem egyszerű feladat megkeresni valamit ha elhagysz.

***

Ma még nem ettem semmit így utam az automaták hoz vezetett. Nem valami egészséges meg laktató, de na ez van. Míg oda felé tartottam meg állított a titkár.

- Mondjad! - sejtettem hogy Mr. Jeon akar valamit, de most enni akarok.

- A főnök hivat. Azt mondta hogy semmi kifogást nem fogad el. - jaj de jó megint nem eszek. Kilyukad a gyomrom.

Fel érve az irodába, egy kopogás után már be is nyitottam. A főnököm szinte tudomást sem véve rólam, pakolászot az asztalán. Nem értem hogy ezért miért kellet ide jönnöm. Már épp azon voltam hogy itt hagyom és megyek az autómaták hoz mikor felnézett rám.

- Gondoltam. - ennyit mondott majd a kabátja felé vette az irányt.

- Hozd a kabátod, a parkolóban találkozunk. - olyan közel jött hogy a testünk majd hogy nem össze ért, így érezhettem, finom illatát.

- Siess! - egy csókot nyomott száraz ajkaimra majd el hagyta az irodát.

Amikor a kezdeti sokkból fel ébredtem, el mentem a kabátom ért.

Sziasztok bocsi hogy ilyen sokáig tartott meg írni de tanácstalan voltam. Nehéz szülés volt, de remélem azért tetszett.

Puszi a pocotokra 😚