A főnököm szeretője vagyok (jikook)

3. rész

Jimin szemszöge:

Hadszu be lépet az irodába, meg hajolt, kezet fogot Mr. Jeon -nal, majd le ült. Ezt mind úgy hogy észre se vett. A folytogató légkör és a lázam miatt nem voltam valami fényesen. Rázott a hideg, mégis verelytékeztem.

- Beszélni akarok magával, valamiről. - Mr. Jeon rögtön a lényegre tért.

- Mondja Mr. Jeon. - látszot rajta hogy nem tudja miért is ilyen feszült a légkör ebben a szobában.

- Nem is meg gondoltam magam. - könyökölt az asztalra. - Azért hívtam ide, mert maga akar nekem mondani valamit. - Csend telepedet a szobára. Csak a csikorogva mozgó fogaskerekek hangját lehetett hallani. Ami azt bizonyitotta hogy Hadzsu erősen gondolkodik. Én se tudom mit akar ezzel el érni. Vagy hogy egygyáltalán nekkem miért kell itt lennem.

- Még ma ki nyögi?! - mondta dühösen.

- E....elnézést u..uram. N..nem t..tu..dom miről van szó. - az az ember aki olyan nagy kutyának hitte magát, hogy minden nap plusz feladatok tömkelegét zudította rám, most mint egy félős kiscica húzta össze magát a székben.

Írigy vagyok, mert tudom hogy én sose leszek ilyen ember. Nem tudom kezelni a konfliktusokat a nehéz bonyolult helyzeteket. Sose értettem azokat az embereket akik drámáznak, vagy minden pici dolgon ki akadnak és utána rendeződnek a dolgok. Pedig én is nagyon pici dolgokon meg sértődöm, ami lehet másnak nem is fontos de nekem igen. Mégis mindig meg tartottam magamnak, mosolyogtam vagy azt mondtam semi baj. Miközben oda bent őrlődtem. Szenvedtem saját magam miatt.

- Ha maga nem tudja, talán nekem kellene tudnom, hogy ami munkát ki szabok önek másnak adja és nem tölti be a szerepét a cégnél? Vagy hogy más a maga lustasága miatt lázasra dolgozza magátt?! - fel ált a székéből, majd teljesen test közelből folytatta.

- Lehet túl el néző voltam magával az évek során. - mondta el mélyült hangon. Fenyegetően csillantak meg éj feketén ragyogó szemei.

- Ú..úram....én...nem a..akartam semi rosszat. - Hadzsun probálta kerülni fönőköm vérben forgó szemeit, miközben fel állt a székről.

- Akkor mit szeretett volna? - egyik szemöldökét fel húzta, majd lenéző pilantásokkal bobázta az előtte álót.

- Ke...kevés ta...tapasztalatal rendelkezik én csak a válóságban is meg forduló feladatott adtam neki. - a mondat elejét még félve míg a második felét már úgy adta elő mintha ő nem tudná hogy mondani valója teljeségben hazugság.

- Értem akkor vegyem úgy hogy az én munkám nem felel meg. - gondolkodást szinlelve, állát simogatva kezdet járkálni az irodában. Az elégedett mosoly ami még az előbb ott virított bünös száraz ajkain, most mint egy hajó törött gondolkodás nélkül hagyta el a sülyedő hajót.

- É..én n.nem ú.úgy értettem. - visszatér az elveszet reményteli tekintette. Hangja meg meg remeget és nem tudta mégis mit is modnjon most. Csak tátogot de egy hang se hagyta el ajkait.

- Tudja az én feladatom az alkalmazotaim napi feladat ki szabása. Magának meg volt a sajátja mégsem teljesitte. Nem szeretnék olyan embert alkalmazni aki még az én munkám is meg kérdőjelezi. - a hogy szemei fönőkömet követe, észre vett engem a kanapén. Szemeiben most a méreg jelent meg. Össze húzva magam probáltam el tünni a puha díszpárnák között, persze sikertelenül.

- Szedje össze a holmiait majd a felmondását elküldöm levélben. - mondta a fönököm mit sem sejtve abból ami a háta mögött történik. Az egyre rosszabb álapotom, és azok a fenyegető szememek, még rosszabbá tettek mindent. Tudom hogy tudja hogy én mondtam el és nem fogja anyiban hagyni ezt.

A fönőköm helyet foglalt a székében majd onnan kémlelte a volt alkalmazotját. Arca ki pírult homlokárol izzatság cseppek folytak le, a vissza tartot dű miatt amit nem engedhetett szabadjára. Mr. Jeon lesulytó pillantásokkal bombázta az előtte álló középkorú borostás férfit.

- Akkar még mondani valamit?

- N..nem. - remeget meg hangja. Ki kullogott az iródából, majd be zárta a vaskos fa lapot.

Fel álltam el tipegtem az ajtóig, - fönőköm szólásra nyitotta cseresznye ajkait - de mielőtt meg szólalhatott volna, le vettem a fogasról meleg vászon kabátját és lefeküdtem a kanapéra.

- N...N.nagy...on f...fázom. - dideregtem. Jól betakartam magam és próbáltam melegedni.

- Ezt gyorsan befejezem és haza viszlek. - ez volt amit utoljára halottam, elnyomott az álom.

***
Lassan nyitogadtam a pilláimat, a szoba ahol voltam teljes sötétség volt. Nem tudom hol vagyok de olyan puha az ágy és olyan jó illatú hogy nem akarok fel kelni.

Valaki lassan be nyitott, így be ersztve egy kis fényt. Lassan közeledett a puha tárgyhoz amin épp alvást színleltem. Rá simitot kósza tincseimre, majd homlokomon állapodott meg hatalmas tenyere. Egy hideg nedves anyagot tett meleg homlokomra ami nyöszörögésre késztetett.

- Ssh nyugi. - tért vissza tincseim simogatásához. A hangja nagyon ismerős volt mégsem ismertem fel. De kellemes és nyugtató hatású volt mély bariton hangja. Meg fogomtam hatalmas mancsát és át ölelem egész karját. Mielőtt el menne és itt hagyna.

- Ma..maradj itt. - hangom halk volt és rekedt. De biztos vagyok benne hogy meg értette. A vizes rongyot meg igazította homlokomon majd be fészkelte magát mellém. Fejem mellkasára helyeztem és el kényelmesedtem.

- Mindig menekülsz és hozzám se szólsz, most mégis úgy bújsz hozzám mint egy kis cica. - puszilt bele hajkoronámba. Nem fogtam fel amit mondott mer a testéből áramló meleg, most nagyon jól esett.

***
Hatalmas fény áradatt sütötte ki szemeimet. Elsőnek nem értettem mert az én pici szobámba meg soha nem sütőt be a nap.

Nyitogadtam szemeim közben felültem. Valami leesett a fejemről. Ki nyujtoztam el gémberedet végtagjaim. Ahogy körbe néztem, egy hatalmas szép hálószobába voltam. Olyan érzetet adott mintha egy magazinban lévő álom lakásban lennék.

De ami nagyon nem tetszett az az hogy én már ébredtem ebben az álom szobában. Rögtön le rántottam a takarót magamról és le ellenőriztem hogy van e rajtam ruha.

- Nyugi nem csináltam veled semmit. De persze ha szeretnéd akár most is szolgálatódra lehetek. - egy félmosollyal közeledett kezében egy tálcával.

- Takaróz be! Még nem vagy olyan jól. - most miért babúsgat, tuti tervez valamit.

- Az micsoda? - mutattam a kezében lévő tálcára.

- Reggeli, a hercegnőnek. - el fordítottam pirosodó pofim. Tuti akar valamit.

Ide adta a tálcát, amin egy tányér zabkása volt színes gyümölcsökkel. Nagy szemekkel néztem az előttem álló magas fekete hajú tetovált karú izmos férfira, aki ilyen reggelit készített nekem.

- Most miért nézzél?

- Semmi semmi csak úgy nézzel ki mint aki egy tojás rántottát se tud még csinálni. - nem bírtam meg állni hogy ne kuncogjam el magam.

- Pfff kösz. Ha nem kell, megeszem én. - vette volna el de nem engedtem neki.

- Nem nem megeszem. - a fekete hajú le ült az ágy szélére én pedig falatozni kezdtem.

Remélem tetszett.
Köszi hogy el olvastad.
Bocsi hogy ilyen sokat kellet várni de elkezdtem a laptopomon ami elromlott, de tegnap lehelttem bele egy ici pici életet így gyorsan átmásoltam. Még egyszer bocsi.

Puszi a pocotokra 😚

Sziasztok.