Ezer és ezer gondolat gyötri lelkemet, mely felszínre kívánkozik, de közben eltemetődne.
Összeszedett darabjaim újra atomjaira húltak, és minnél többször annál inkább messzebbre csúsznak.
Mert sebzett, testem minden porcikája. Gyengébb, mint a tollpihe melyet a nyári zivatar könnyedén tovarepít.
Hova söpörhetném aggodalmaim minden szemét, hisz a szőnyeg alatt már több el nemfér.
Hogyan pusztíthatnám el érzéseim kavalkádját, mint a hurrikán mely egy falut tesz a földdel egyenlővé.
Kérdések sora áll előttem, mégis válasz nélkül maradnak. Fáradt a testem és fáradt a lelkem, ezer csatát megnyert már, de a háború a sírig tart és talán onnan is tovább.
YOU ARE READING
Az éjszakai járat
PoetryKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
