Hajnali kínkeserves órák. Olyan ez, mint élni egy búra alatt ahol lassan fogy el a levegő és te csak várod az utolsó lélegzetvételt. Az óra kattog, ilyenkor hangosabb mint a zajos napok folyamán amikor megtelik az utca élettel és zsong az egész fejem. De ilyen korai órákban kihalt minden, az apró madarak a fészkükbe bújva pihennek és az igazak álmát aludják. Ilyenkor jönnek elő az élet nagy kérdései,a jövő gondjai. Töprengünk a múlton, töprengünk a jövőn de nem élünk a jelenben. Nem éltem meg a pillanatot és most ezekben a percekben gondolataimba burkolózom és várom, hogy jobb legyen. Aztán a zár kattanására leszek figyelmes és te lépsz be az ajtón. Meglátsz engem és egy kis idő után szólalsz csak meg.
- Gondoltam, hogy fent leszel. Hoztam Mekit. - Csak akkor vettem észre a táskát a kezedben, mindaddig téged figyeltelek.
- Nem túl korai és egészségtelen reggeli ez? - szólaltam meg halkan.
- Kit érdekel hány óra? A meki mindig finom.
Csak hümmögtem és lassan kikászálódtam a fotelből és kivettem a kezedből a zacskót. Hirtelen ötlettől vezérelve letettem az asztalra a táskát és megöleltelek.
- Köszönöm, hogy itt vagy. - és ez után szorosabban öleltelek magamhoz.
- Igazán semmiség, én mindig itt leszek számodra.
A gondolatok eltűntek, az asztalhoz leülve pedig a beszélgetésünk megtörte a kínzó hajnali csendet. A hajnalból pedig így lett reggel.
CZYTASZ
Az éjszakai járat
PoezjaKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
