Poros hideg levegő, kénszagú pokol. Verdes az eső, csapkod a szél, magányosan állsz az út szélén.
Dúdolod a dallamot, ami reggel óta nem ment ki a fejedből, és újra meg újra csak harsogja a csend ugyan azt a szólamot.
De egyszer majd elhalkul, és eljön a pillanat mikor egyszerre szűnik meg minden.
Elhal a zene és elhal a gondolat ami folyton folyvást kínozza a hangodat, ami reszket és nehezen rakja össze a szavakat.
Élni fogunk akkor, úgy mint akik eddig sose éltek, és az a perc oly édes lesz, hogy eltörli ezeket a nyomasztó napokat.
YOU ARE READING
Az éjszakai járat
PoetryKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
