Hallom ahogy dobban egyet a szíved, aztán még egyet, aztán még egyet és így tovább. Csodaszép dallam, éjjeli altató, mely lényem belső zugaiba hatol, felmelegíti fagyos lelkem, körülölel teljesen. Felgyorsul a pulzusom, a jég reccsen, szívem pedig újra vadul repdes. Te vagy nekem a nyugtató, a borús napok elűzője. Te hozod elő a legjobb érzést, mitől szabadulni sose szeretnék, és a dallam az az édes dallam, amit halálomig hallgatnék.
YOU ARE READING
Az éjszakai járat
PoetryKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
