Zuhogó eső, vihartépte erdő, zajos az élet és a csönd fülsüketítő.
Elszaladnak az évek, és még is közben vánszorognak, a hontalan csiga siet a háza felé, de nem tudja merre van.
Így jutsz majd te is sorsodra egy éjszakai séta után, amikor is végleg elveszted lábaid nyomát.
A térkép a kukában végezte, haszontalan mivoltát maga után húzva, hisz már a szíved se lel célpontra.
Benőtte szegényt a gyom, a kertész réges rég felmondott, te pedig erőd híján a könnyáztatta padlót súrolod.
YOU ARE READING
Az éjszakai járat
PoetryKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
