Padlóra zuhanó, hajnalokig virrasztó esték,
ez maradt utánad, mikor örökre elmentél.
Koppan a jéghideg kövön a sós víz,
Utat tör magának, mint az inda a falba odakint.
Szívemet belepte már a por nyomaid után, csak az emlék maradt szomorúan és kuszán.
Tollseprűt azóta se hozott senki, a por lassan az egészet felemészti.
ESTÁS LEYENDO
Az éjszakai járat
PoesíaKedves idetévedt olvasó! Ebben a verseskötetben az általam írt kusza gondolatok egyvelegét olvashatjátok. A hangulatuk kicsit kaotikus, néhol talán még depresszívnek is nevezhető, de az én ihletadóm a késő esti nyomasztó csend, a cím is erre utal...
