════ ⋆★⋆ ════
𝑅𝑢𝑏𝑦;
Eltelt néhány hét, és minden reggel 5.30-kor ébredtem majd 8.30-ig edzőteremben voltam. Edzés után felmentem a szobámba zuhanyozni majd elkészültem és lementem a konyhába enni valamit. Sajnos nem ennyire felhőtlen az élet, ugyanis minden alkalommal Steve mindig talál valamit amibe beleköthet és úgy érzem ma sem fog máshogy lenni ez. Éppen ettem amikor láttam hogy Steve lépet be.
-Jó reggelt Ruby! - köszönt, én abba hagyva az evést összefonva magam előtt a kezeimet néztem rá és vártam, hogy ma mi nem fog tetszeni neki velem kapcsolatban.
-Jó reggelt! - köszöntem vissza
-Jó aludtál? - kérdezi
-Igen. - válaszoltam, tudva hogy mi fog következni.
-Azt látom... Mindenki lent edz és te csak felkeltél majd jöttél enni, amikor neked is edzened kellene velük. - mondja majd előttem megáll.
-És maga hol volt, Mr. Rogers?
-Én ébren voltam 7-től és kimentem futni. - válaszol - Amíg te aludtál, mindenki más edzett.. Tudod, te vagy a legújabb tag és a leglustább is. - vágja hozzám a szavait, ekkor belépett Bucky.
-Igen uram, az vagyok. - vigyorogtam rá amitől szemmel láthatóan ideges lett.
-Ruby! Annyiszor elmondtam már! Edzeni kell, itt nem fogadják el a lustaságot! - mondja harsány hangon
-Steve! Állj le! Nem tudod... - szólalna fel Bucky de fel emelve a kezem megállítom miközben felállok és Steve felé fordulok.
-Mr. Rogers... Nem maga hozott ide, és hatalma sincsen arra, hogy kirúgjon innen. Mr. Fury mondta azt, hogy csatlakoznom kellene a bosszúállókhoz és láthatóan nem igazán zavarja őt a lustaságom! - mondtam neki majd félretolva az útból megfogtam a reggelimet és Bucky karját majd az terasz felé mentünk.
-Miért nem mondtad el neki? - kérdezte Bucky miközben a kinti székben foglaltam helyet.
-Miért kellene? - kérdeztem vissza - Senkinek nem kell bizonyítanom semmit. Fury engem választott, hogy csatlakozzak hozzátok. Az edzéseimről és az időbeosztásomról csak nekem és Furynak kell egyetérteni, nem neked, Samnek és biztosan NEM a kapitánynak! - nyomatékosítottam mondandómat majd folytattam az evést.
-Igen, igazad van. De nem zavar ez a támadó beszéd amit az elmúlt 2 hétben kaptál tőle?
-Igen is meg nem is... Úgy értem, nem érdekel. Már az első pillanattól fogva, hogy meglátott, nem kedvel, szépen mondva. Nincs okom rá, hogy magyarázkodjak neki magamról, még ha így is tennék, akkor sem hinné el. - magyaráztam meg neki.
-Akkor megyek és beszélek vele. - mondta Bucky majd felállt készen arra hogy megkeresse Steve-et.
-Ne! Bucky nem akarom, hogy bármit is mondj! Hallasz engem? Bármit! Bárkinek! Ez az én dolgom, és nem akarom, hogy bárki is belekeveredjen ebbe, rendben? - kérdeztem tőle
-De..-kezdet volna bele.
-BUCKY! - emeltem fel egy kissé a hangom - Ígérd meg nekem, hogy nem mondasz neki semmit. - leejtve a vállat, sóhajtott.
-Ígérem.
-Köszönöm!
────── ⋆⋅☆⋅⋆ ──────
A napok teltek-múltak, a Kapitánnyal a kapcsolatom még mindig nem javult, folyamatosan szidott vagy támadott, akár mindenki előtt is, a többiek próbáltak megmagyarázni neki de mindig leállítottam őket.
-Ha problémád van Rogers, menj beszélj Furyval és hagyj békén! - mondtam neki, miközben felé sétáltam.
-Ohh... Hova tűnt a Mr. Rogers? - kérdezte vigyorogva
-A Mr. egy cím úriembernek és valakinek, akit tisztelek, nem is tudom miért használtam valaha is a te kedvedért! - mondtam neki és a mosolya elhalványult amikor befejeztem.
-Te kis..
-Tartsd meg Rogers! Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam! Tartsd meg magadnak! - vágtam hozzá keményen a szavakat.
-Tényleg azt gondolod megérdemled azt, hogy itt legyél, kölyök? - emeli fel a hangját és érzem, hogy kezdek dühös lenni.
-Utolsó alkalommal mondom el kapcsula, hogy HAGYJ BÉKÉN!! - emelem fel én is hangom majd kilépek a szobából.
Délután 5 óra van és megint elmentem.. Mindennap meglátogatom az apámat a kórházban, aki rákos és kezelés alatt áll. Naponta legalább egy órára meglátogatom utána pedig elmegyek futni, hogy eltereljem a gondolataimat ezekről a szörnyű érzésekről. Most 20.30 az idő, futás után visszaindultam a toronyba, ahol már mindenki éppen evett.
-Helló srácok! - köszöntem nekik majd Clint és Thor közé ültem.
-Óh visszajöttél nézzenek oda! - kiáltott fel Thor majd felpattant és hozott egy tányér ételt, amit ő készített.
-Megcsináltad!! - kiáltottak meglepetten majd megöleltem Thort. - Mondtam, hogy megtudod csinálni! - szorítottam meg.
-Köszönöm neked, Ruby! Köszönöm a segítségedet! - mondja miközben mosolyog.
-Bármikor! - válaszoltam majd neki láttam enni. Egy kis idő után észrevettem, hogy Steve nincs itt. - Hol van kapszula? Soha nem hagyja ki a vacsorát.
-Néhányan edzenek is - hallom meg a Kapitány hangját aki leizzadva lép be a helyiségbe.
-Oh.. és azt akartam mondani, hogy ezért van ma csend és béke, de most már itt vagy... - mondtam, majd rámosolyogtam és folytattam az evést. Ő csak megforgatva a szemeit leült ő is enni. Befejezve az evést nem mentem fel a szobámba mert folyamatosan Thorral beszélgettem amíg mindenki végzett.
-Oké srácok, ma rajtam a sor a mosogatáson. - mondja Thor mire mindenki mosolyogva megköszönte és elmentek csak én maradtam ott.
-Ruby menj pihenni egy kicsit.
-Áhh.. jól vagyok. Te, viszont nem nézel ki jól. Szóval, hagyd rám a mosatlant és menj vissza a szobádba vagy bárhová ahol pihenni akarsz és kitisztítani az elméd, oké? - mondom neki mire hitetlenkedve néz rám.
-Biztos?
-Persze, ne aggódj ez miatt! - küldök felé egy mosolyt.
-Köszönöm, Ruby! - mondja majd a fejemre add egy puszit.
════ ⋆★⋆ ════
