════ ⋆★⋆ ════
𝑅𝑢𝑏𝑦;
Péntek van, és szokás szerint 5.30-kor keltem, befejeztem az edzést és lezuhanyoztam. Csak ezúttal 9.30-ra készen kellett állnom a küldetésre, így mindent felgyorsítva igyekeztem végre hajtani. 9 óra volt amikor reggeliztem, időközben megláttam, hogy a Kapitány felém jön.
-Szóval úgy döntöttél felébredsz kis koala?
-Hé nagypapa... Próbálok enni, és téged látva felfordul a gyomrom.. szóval viszlát! - majd felállok kezemben a reggelimmel hogy elmenjek, de Steve kiveszi a tányért a kezemből és visszarakja az asztalra.
-Nem terveztem, hogy maradok, fel kell készülnöm az utunkra. - mondja majd elindul de még visszaszól. - Ne késs koala!
-Hé, mi ez a becenév? - kiabálok utána mire visszadugja a fejét.
-Öhm.. a koalák napi 20 órát alszanak, szerintem nagyon is illik hozzád kölyök. - mondja és elmosolyodik.
-És még én vagyok a gyerekes. - mondom magamban mosolyogva
9.30 van, kifele sétálva veszem észre a Kapitányt, aki egy autónak támaszkodik keresztbe tett karokkal.
-Ó! Itt vagy, ez megkönnyebbülés... Azt hittem, elalszol az úton idefele. - mondja mire csak ledobom elé a táskámat.
-Fogd be Rogers... Várj! Te vezetsz? - kérdezem tőle miközben ő a hátsó ülésre rakja a táskát.
-Nos, mire számítottál, hogy kapsz egy limuzint, felség? Persze, hogy én vezetek, kölyök! - nyitja ki nekem az ajtót majd pedig ő is beül az autóba.
-Hmm.. jó lenne egy limuzin, mert velem van Stevian hercegnő, de itt nem ez a probléma. - mondom neki, majd bekapcsolom a biztonsági övet.
-Ó, igen? És mi lenne az?
-Egy bizonyos kor után az embereknek nem szabad vezetniük, nagypapa. - válaszolok neki nevetve, ő csak sóhajtva egyet elindítja az autót.
Megérkeztünk a bevásárlóközpontba, le kell töltenem néhány adatot, amelyet egy másik ügynök telepített egy nyilvános számítógépre, amelyek információt tartalmaznak a HYDRA-ról és egy régi épületről, ahol furcsa dolgokat láttam körbemenni, miközben az épületnek üresnek kellett volna lennie. Bementem az üzletbe és keresgélni kezdtem a számítógépek között.
-Tudok segíteni? - lépett oda hozzam egy nő mire felé fordítottam a fejem.
-Én.. öhm..
-Nem! - lép oda Steve majd átölel - A feleségemmel laptopot keresünk, és nem tudjuk, hogy melyik tetszene nekünk... Ha nem bánja, megnézzük mindet.
-Biztos benne, hogy nem kell segítség? - kérdezi a nő mire Steve válaszolna megszólalok.
-Nem, nem, jól vagyunk, szeretünk körülnézni és időt szakítani rá, igaz édes? - majd Steve-re nézek.
-Igen! - helyesel amire a nő mosolyogva arrébb áll
-Megmondtam, hogy nem állsz készen egy küldetésre, kölyök! - suttogja nekem, mire finomat nyakához érve lábujjhegyre állok és a fülébe suttogok.
