════ ⋆★⋆ ════
𝑅𝑢𝑏𝑦;
Másnap reggel szokásos rutinom után Thorral beszélgettem, amikor is Fury hivatott minket az irodába, hogy bejelentse a következő küldetéseket.
Az iroda bejáratánál találkoztam a Kapitánnyal.
-Kapszula. - bicentek felé miközben belépek
-Kölyök - válaszol vissza majd mögöttem sétál
-Oké, van egy küldetésünk Sam és Wanda azon lesztek, este indultok, részletek majd az úton - magyarázza Fury, majd párokat állít össze.
-Végül Ruby és Kapitány ti együtt lesztek együtt a küldetésen, péntek este kezdesz a...
-Várjunk egy percet! Össze kell állnom VELE? - kérdeztem meglepetten miközben a Kapitányra mutattam.
-Igen - válaszolja egyszerűen Fury
-Jól van Mr. Fury? Lázas vagy valami?
-Igen, egyetértek - szólalt meg Steve
-Nektek kettőtöknek el kell kezdenetek egy csapatként működni, nem fogadok el ellenvetés, a döntés végleges. Ennyi, most pedig mehettek. - mondja, mire csak sóhajtok és elindulok a földszintre.
-Gyerünk kölyök, ha követed az irányításaimat akkor minden rendben lesz. - jött utánam Steve
-Hagyj békén Rogers! - mondom neki majd arrébb lököm.
-NAT MA TE FŐZŐL! ELMEGYEK! - kiabálok neki aki helyeslően csak bólint, én pedig sétálok ki az épületből, de hallom ahogy a Kapitány utánam fut.
-Hé Ruby, várj! - szól utánam de nem figyelve rá megyek tovább - Ruby! - kapja el a karom ahogy utolér.
-Mit akarsz Rogers? - fordulok felé miközben kirántottam a kezem.
-Ez csak egy küldetés, ne csinálj belőle nagy ügyet.
-Te csináltál belőle nagy ügyet! TE VAGY, AKI SOHA NEM ADD LEHETŐSÉGET, HOGY BIZONYÍTSAM MAGAM! - emelem fel a hangom, majd egy nagy levegőt vége kifújom hogy lenyugtassam magam. - Mennem kell. - mondom neki nyugodt hangnemben majd elsétálok tőle.
-Tessék megint eltűnsz! - kiabál utánam, de nem foglalkozva vele próbálok egy taxit leinteni. - Nem tudod, hogy legyél profi. Tényleg gyerekes vagy! - Már szálltam volna be az autóba de megálltam.
-Várjon egy percet, kérem! - kérem a sofőrt és becsukva az ajtót vissza megyek Steve elé.
-Hagyj mondjak valamit Hercegnő! Nem érdekel mi a problémád és nem is aggódok amiatt, hogy kitaláljam... de tényleg! Ne vesztegesd az idődet, hogy megpróbálod kitalálni a titkaimat, inkább fókuszálj magadra, hogy kész legyél a küldetésre, mert amennyire látom... - majd oldalra döntve a fejem végignézek rajta tetőtől talpig - Formádon kívül vagy, Kapszula. - fejeztem be, majd vissza sétáltam az autóhoz, ott hagyva a megdöbbent Kapitányt aki csak ott állt tovább.
Az utam a kórházba vezetett, ahol apuval beszélgettem, elmondtam neki mindent Rogersről az elejétől egészen mostanáig, már nem tudtam tovább titkolni előle, látta, hogy valami baj van, ezért elmondtam neki.
Apa egyszer csak nevetni kezdett, mire megálltam és ránéztem.
-Apaa... Komolyan, miért nevetsz? - kérdeztem tőle de közben mosolyogtam mert jól eset a szívemnek hogy nevetni láttam.
-Nem rajtad nevetek tényleg, édesem. - de még mindig nevetett, hosszú idő óta nem nevetett már így.
-Már hiányzott ez... - mondtam neki miközben mellé ültem. Ő csak kedvesen rám mosolygot. -Most pedig... mi volt az ami miatt ennyire nevetned kellett?
-A Stevian Hercegnő résznél! - mondja kuncogva én pedig elnevettem magam - De nem csak erről van szó... Én is így voltam egyszer... Anyáddal. - néz rám mosolyogva majd leesett hogyan értette.
-Ó nem, nem, nem.. Ne is gondolj ilyenekre apa! Steve, soha nem nézne így rám, állítása szerint gyerekes vagyok és folyton kölyöknek hív. Emellett pedig soha nem ad lehetőséget a bizonyításra.. - magyaráztam neki.
-Elmagyaráztad neki, hogy miért reggeliztél akkor? Vagy hogy mindennap 5.30-kor kelsz?
-Nem, de...
-Nincs de, Ruby! Mindezt megakadályozhattad volna, ha a kezdetektől beszélsz vele.
-Talán... de nem kedvelem az embereket, akik saját következtetéseiket vonják le rólam, amikor nem is ismernek.
-Tudom drágám... pont mint anyád... - mondja miközben megsimogatja az arcomat.
Az egészt délelőtött vele töltöttem addig amíg az orvos ki nem hívott.
-Mindjárt jövök apa. - mondom neki amire csak bólint egyet. - Miújság, doki? - kérdezem miközben kilépek hozzá.
-Az apád... nagyon kritikus helyzetben van a terápiájában, ami még egy hónapig tart.. ha sikerül leküzdenie, akkor nő az élet esélye, de ha nem... - magyarázta mire vettem egy nagy lélegzetet.
-Értettem... Köszönöm! - mondom neki nehezen, majd elköszönve távozik. Letörlöm a könnyeimet majd visszamegyek, belépve látom ahogy apa elaludt, a székhez sétálva leülök majd magamban elkezdek gondolkodni.
"Megfogod csinálni... Muszáj! Te vagy nekem az egyetlen aki maradt, szóval kérlek... ne hagyj el te is engem. Istenem...kérlek ne vedd el tőlem. Még nem állok rá készen!"
Egy óra után felébredt, megette az ebédjét, majd még sokáig beszélgettünk. Majd eljött a kezelés ideje, kisétáltam vele majd miután elköszöntem tőle, elhagytam a kórházat.
Elmentem újra futni, bár semmi erőm nem volt hozzá nem volt még kedvem haza menni. Így hát egy padra leülve néztem az eget és a lassan lenyugvó napot, miközben imádkoztam az Istenhez, hogy vigyázzon apára. Már este van, de a mellkasomhoz húzzom a térdeimet és átölelem, gyakorlatilag sehová sem bámulok csak a gondolataimba vagyok elmerülve. Meghallottam, hogy valaki sétál mögöttem, de mire oda fordultam volna megnézni, addigra odajött és leült mellém, Clint volt az.
-Szia! - köszöntem neki
-Egész nap nem láttalak... Mármint a küldetés bejelentése után.
-Igen.. úgy éreztem, hogy nem kellene senkinek a közelembe lennie... mérges voltam, és lehet, hogy olyan szavakat mondok amiket nem gondolok komolyan. - magyaráztam meg neki.
-Azt hiszem, komolyan gondolnád őket, ha elmondanád a Kapitánynak. - mondja kuncogva, mire én is egy kissé elnevettem magam, de aztán újra komollyá válok.
-Nem akarok akkor beszélni amikor mérges vagyok... És Rogers sem segít abban hogy nyugodt maradjak, szóval el kellett mennem... Nem akarom őt bántani. Tudom, hogy nem jövünk ki egymással, de ennek ellenére nincs jogom rosszul beszélni vele. - mondom miközben előre nézek, majd megérzem Clint kezeit az én kezeimen.
-Te egy jó ember vagy, Ruby! - mondja ami nagyon jól esett a szívemnek.
-Mondd ezt a Kapszulának! - mondom nevetve majd felállok - Menjünk vissza Clint, éhes vagyok! - mondom neki mire rám mosolyog majd elindulunk egymás mellett sétálva a torony felé.
════ ⋆★⋆ ════
